Császárné Lábass Jolán jelképpé nemesült. A képmutatás, a szembenézés kudarcának jelképévé. A belügyes nagyasszony még a hírhedt katonapolitikai osztályon (a katpolon) kezdte szolgálatát 1948-ban, egyszerű gépíróként. Túlélt mindent és mindenkit, az ÁVH hatalmának delelőjét, majd az államvédelmisek hanyatlását, metamorfózisát, a Kádár-korszak minden árnyalatát. A hetvenes években a BM személyzetisévé avanzsált, és a nagy titkok tudója bizony ott is maradt magas posztján 1999 elejéig. A Rákosi-korszak törvénytelenségein edződött, utóbb csak Jolikaként emlegetett ezredesre igényt tartott az MDF-kormány és a balliberális koalíció, majd kisebb hezitálás után a Fidesz nyugdíjba küldte. Hiába nyugdíjazták azonban, hamarosan a belügyhöz kötődő alapítványok élén találta magát, Lamperth Mónika belügyminiszter pedig hivatali elődeihez hasonlóan szívesen fogadta tanácsait. Egy időben kezén haladtak át az egykori állambiztonsági iratok is: ő vizsgálta tehát többek között azt is, mit lehet és mit nem a nyilvánosság elé tárni.
A nevéhez köthető 1995-ös, botrányos Vajda-ügy pontosan mutatja a rendszerváltás kétarcúságát, egyben Császárné máig részletesen fel nem deríthető informális hatalmának erejét. A középkorú olvasók még jól emlékezhetnek: az 1956-os emigráns Bárdy Magda három évvel a rendszerváltozás után Ausztráliában felismerte egy ott fogorvosként dolgozó férfiban Vajda Tibor volt ÁVH-tisztet, aki annak idején őt és férjét letartóztatta. Vajda egyike volt a legkegyetlenebb államvédelmiseknek, felelőssé tehető nemcsak a kínzásokban való részvételért, de emberölésért is. (Utóbb tettesből áldozattá vált, mint sok párt- és munkatársa: 1953-ban letartóztatták, a forradalom idején disszidált.) Amikor Bárdy Magda a nyilvánosság elé tárta múltját, Vajda Tibor rágalmazásért beperelte. Nyomában a régi gárda pillanatok alatt összezárt: a pesti BM nevében Császárné igazolást adott Vajdának, hogy az ÁVH-n „nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása”, a gyilkos államvédelmis jogi képviseletét pedig az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda látta el. Az irodában együtt dolgozott Eörsi Mátyással a vádlottak kínzásával, emberöléssel, emberrablással szintén alaposan gyanúsítható, az ÁVH hírszerzését vezető, majd 1953-ban ugyancsak letartóztatott Bauer Miklós, illetve olykor besegített „a szintén volt ÁVH-s (és ilyen minőségében különös kegyetlenségéről közismert)” Szendi György is.