A cseh irodalom Hrabal mellett legismertebb alakja csupán negyven évet élt, de ennyi is elég volt számára, hogy halhatatlanná tegye a derék katona, Svejk karakterét, és az összeomlás előtti Monarchia egyik legszerethetőbb krónikásává legyen. Novelláiban vezette fel a háború sürgését-forgását kifigurázó egykori kutyapecér alakját, aki kényszerű katonasága alatt játszotta a félnótást a nagyvilág előtt. A jellegzetes karakter az addig viszonylag ismeretlen humoristát országszerte kedvelt íróvá avatta, Hasek pedig hozzáláthatott, hogy hősét regényben is megörökítse. Történeteit kiegészítették Josef Lada emlékezetes karikatúrái, amelyek aztán egybe is fonódtak a derék közlegény alakjával.
Az 1883. április 30-án született Hasek édesapja korán ment el, miként később az író is. Életmódjuk nagyban hasonlított: az alkoholista középiskolai tanár fia szintén előszeretettel nézett a pohár fenekére élete végéig. Pályája nehezen indult, volt banktisztviselő, de ócskaruhás is. Humoros írásait ugyan megjelentették a lapok, de újságírónak nem sikerült elszegődnie, ami csalódással is töltötte el. Nem véletlenül gondolta később az újságírás világát is hasonló megtévesztésnek és hazugságnak, mint a politikát vagy a kereskedelmet. Az anarchista mozgalom tagjaként figyelte a társadalom peremére szorultakat, közben pedig többször letartóztatták, bebörtönözték. Volt, hogy vandalizmusért vitték be, míg máskor egy hónapra rács mögé került egy rendőr megtámadásáért.
Sodródott két világ között: az újságírók lenézték züllöttségéért, míg a kültelki szegénységben bámulták éles elméjét és szellemes meglátásait. Bohém életet élt, szeretőit gyakran váltogatta, így választottja, Jarmila Mayerová szülei nem is igazán érezték őt lányukhoz illőnek. Végül hiába is volt a hosszas várakozás, 1910-ben kötött házasságuk nem tartott tovább egy évnél. Mikor Mayerová azon kapta a férjét, hogy a saját halálát szeretné épp megrendezni, végleg betelt nála a pohár, és inkább visszaköltözött szüleihez.
Hasek pedig az Állatok Világa című lap szerkesztője lett, de miután részeges denevérpapagájról és falánk oroszlángyíkról talált ki történeteket az addig komoly természettudományi szakújságként ismert folyóiratba, onnan is elbocsátották. Politikai pályafutása sem nélkülözte a humort: 1911-ben például megalapította A Törvény Keretei Közt Mérsékelten Haladók Pártját.
A világháborúban aztán besorozták, majd megadta magát, és maradt Oroszországban. Nem egyedül tett így: hamar kialakult a „cseh légió” azon fiatalokból, akik előszeretettel adták meg magukat a cári Oroszországnak, azt várva, hogy végül hazájuk önállósodását a „szláv testvérek” fogják segíteni. A hamarosan létrejövő Szovjetunióban Hasek lelkesen szállt be a forradalmi tevékenységekbe, csapódva mindenkihez, bolsevikokhoz, mensevikekhez, anarchistákhoz. Szerkesztette a Vörös Európa és a Mi Utunk című lapokat, majd a Csehszlovák Köztársaságba tért már vissza, ahol viszont sokan nem fogadták őt szívesen. Akadt, aki árulónak tartotta, más bigámistát kiáltott, tekintve, hogy bár újraházasodott, korábbi feleségeitől „elfelejtett” elválni. Márpedig akadt belőlük több is: Hasek mind Oroszországban, mind pedig hazájában előszeretettel nősült, így Prágában egy ízben büntetőper is indult ellene.
Korai betegsége, alkoholizmusa miatt Svejk történeteit már nem tudta befejezni: Jaroslav Hasek ma 95 éve, 1923. január 3-án hunyt el. Másolói, követői azért szép számmal akadtak: regényét egy íróbarátja, Vanek folytatta, Bertold Brecht pedig folytatást is jegyzett Svejk a második világháborúban címmel.
