Nabokov istenítette, Woolf félredobta a százéves Ulyssest

Egyesek vallási áhítattal fogadták, mások a „semmi” irodalmának kiáltották ki James Joyce korszakos regényét.

Lakner Dávid
2018. 03. 25. 18:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

De miben áll a jelentősége a műnek, amelyet Vladimir Nabokov isteninek, Ernest Hemingway átkozottul csodálatosnak, Hamvas Béla pedig vad képzettársítások tömegének nevezett? Vagy vehetjük Aldous Huxley-t is, aki a valaha volt egyik legsemmitmondóbb és legjelentéktelenebb könyvről beszélt, esetleg Virginia Woolfot, aki kétszáz oldal után azzal a felkiáltással dobta félre a regényt: életében semmi sem untatta még ennyire. Valószínűleg ez tükrözi jelentőségét: a legnagyobbak is úgy érezték, hogy muszáj reagálniuk, szóljanak a csodálat vagy épp az értetlenség hangján.

– Bár nem volt ez mindig így, mára már nem szorul bizonyításra, hogy az Ulysses a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi alkotása, melynek nyelvi és formai virtuozitása, stilisztikai és elbeszéléstechnikai sokarcúsága olvasói és újraolvasói számára kiapadhatatlan öröm forrása – jegyzi meg ennek kapcsán Gula. A Debreceni Egyetem adjunktusa szerint az Ulysses mai aktualitása viszont túlmutat az esztétikai szférán. A szöveg egyrészt erős gyökerekkel kapaszkodik az ír talajba, miközben magán hordja Joyce európai vándorlásának számtalan nyomát is. Éppígy áll a helyzet a főhős, Leopold Bloom identitásával: már Írországban született, de Szombathelyről származó magyar migráns az apja. Ennek jegyében egyébként 1994-től rendeznek Bloom-napot Szombathelyen. (Június 16., amikor a cselekmény játszódik, nemzetközi irodalmi ünnep is egyben.)

Gula hozzáteszi: mindez mégsem gátolja meg egy ponton Bloom állampolgártársait abban, hogy az ír nemzet fogalmából kizárják őt. Hogy miért? Mindössze egy félreértésen alapuló, valótlan pletykából kifolyólag. A fordító szerint a cselekmény tragikumát mégis ellenpontozza az irónia, a játékosság, az állandó alakváltások.

Ideje hát az újraolvasásnak, s erre biztat bennünket az említett Kállay-írás is: „Amit Balzac ötven kötetben írt meg, az itt egy kötet és egy nap kalandos Odysseiájában sűrűsödik össze.”

Nem is tűnik már olyan leküzdhetetlen akadálynak az a röpke hétszáz oldal.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.