De miben áll a jelentősége a műnek, amelyet Vladimir Nabokov isteninek, Ernest Hemingway átkozottul csodálatosnak, Hamvas Béla pedig vad képzettársítások tömegének nevezett? Vagy vehetjük Aldous Huxley-t is, aki a valaha volt egyik legsemmitmondóbb és legjelentéktelenebb könyvről beszélt, esetleg Virginia Woolfot, aki kétszáz oldal után azzal a felkiáltással dobta félre a regényt: életében semmi sem untatta még ennyire. Valószínűleg ez tükrözi jelentőségét: a legnagyobbak is úgy érezték, hogy muszáj reagálniuk, szóljanak a csodálat vagy épp az értetlenség hangján.
– Bár nem volt ez mindig így, mára már nem szorul bizonyításra, hogy az Ulysses a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi alkotása, melynek nyelvi és formai virtuozitása, stilisztikai és elbeszéléstechnikai sokarcúsága olvasói és újraolvasói számára kiapadhatatlan öröm forrása – jegyzi meg ennek kapcsán Gula. A Debreceni Egyetem adjunktusa szerint az Ulysses mai aktualitása viszont túlmutat az esztétikai szférán. A szöveg egyrészt erős gyökerekkel kapaszkodik az ír talajba, miközben magán hordja Joyce európai vándorlásának számtalan nyomát is. Éppígy áll a helyzet a főhős, Leopold Bloom identitásával: már Írországban született, de Szombathelyről származó magyar migráns az apja. Ennek jegyében egyébként 1994-től rendeznek Bloom-napot Szombathelyen. (Június 16., amikor a cselekmény játszódik, nemzetközi irodalmi ünnep is egyben.)
Gula hozzáteszi: mindez mégsem gátolja meg egy ponton Bloom állampolgártársait abban, hogy az ír nemzet fogalmából kizárják őt. Hogy miért? Mindössze egy félreértésen alapuló, valótlan pletykából kifolyólag. A fordító szerint a cselekmény tragikumát mégis ellenpontozza az irónia, a játékosság, az állandó alakváltások.
Ideje hát az újraolvasásnak, s erre biztat bennünket az említett Kállay-írás is: „Amit Balzac ötven kötetben írt meg, az itt egy kötet és egy nap kalandos Odysseiájában sűrűsödik össze.”
Nem is tűnik már olyan leküzdhetetlen akadálynak az a röpke hétszáz oldal.
