Oliver Stone többször is hosszan beszélgethetett Putyinnal – de minek?

Az Oscar-díjas rendező páratlan lehetőséget kapott, amikor több alkalommal is hosszan beszélhetett az orosz elnökkel.

Ezek már csak azért is zavaróak, mert így rontják az interjúk valóban érdekes részeit, Putyinnak ugyanis számos olyan megjegyzése van, amit mára hajlamosak vagyunk elfeledni az adott eseményekkel kapcsolatban. Például, hogy az ukrán forradalom idején három ország külügyminisztere is aláírt egy egyezményt Viktor Janukovics elnökkel a békés változásokról, így aligha lehetett őt szinte ugyanabban a pillanatban illegitim diktátornak nevezni. Vagy hogy 2008-ban Grúziában Miheil Szaakasvili elnök felelőtlen katonai akciója is kellett a konfliktus kitöréséhez. Nagyon érdekes, hogy Putyin arról beszél: több nyugati diplomata kollégája négyszemközt „őrültnek” nevezte Szaakasvilit, én magam szintén beszéltem egy ízben egy őt ismerő diplomatával, aki pont ugyanezt a kifejezést használta a grúz elnökre. (Akinek aztán végül Ukrajnában is kitelt az ideje, és minden bizonnyal nyugati emigrációban fogja majd leélni a hátralévő életét.) Stone néha a tárgyhoz képest bántóan tájékozatlan is (nincs tisztában például Ukrajna kapcsán Novorosszija fogalmával, vagy nem emlékszik, hogy Viktor Juscsenkót mérgezték meg dioxinnal, „volt az az ember, akinek eltorzult az arca a higanytól” – szó szerint így emlegeti), ezért van az az érzése az embernek a Putyin-interjúk elolvasása után, hogy hiába vannak a könyvnek időnként nagyon érdekes részei, összességében ebből a vállalkozásból többet is ki lehetett volna hozni.