– A fényes jövő címmel scifi-tárcasorozatba kezdett a Qubit.hu oldalon. Hogy indult ez a történet?
– Mindig érdekelt a tudomány, rendszeresen tájékozódom, Linuxot használok, kicsit programozni is tudok, és ismerem a populáris kultúrát is. Sok területen vagyok otthon, az egyetemen filozófiát hallgattam. Ha nem író lennék, akkor filozófus lettem volna, és elmefilozófiával, etikával és talán politikai filozófiával foglalkoznék. Ezek a scifiként olvasható tárcák lehetőséget adnak arra, hogy kiéljem az efféle mániáimat. Mindig is írtam tudományos-fantasztikus elemeket tartalmazó szövegeket, rendszeresen közöltem is őket irodalmi lapokban, napilapokban. Egyszer adtam egy interjút a Tilos Rádióban, ahol szóba került a scifi, és elmondtam, hogy vannak scifiként olvasható írásaim. Amikor indult a Qubit, eszükbe jutott ez az interjú, és ajánlottak nekem egy rovatot.
Fontos és mániákusan hangoztatott meggyőződésem, hogy minden újságnak, minden portálnak kellene közölnie irodalmat. Az irodalom ugyanis szinte az egyetlen hosszú távon maradandó tartalom. És az emberek el is olvassák, ha eléjük tesszük.
Fontos nekem, hogy a regényírással párhuzamosan kis szövegeket is írjak, nagyon élvezem ezt a terjedelmet. A scifinek is jól áll ez a forma, és vannak hagyományai még a magyar irodalmon belül is, gondoljunk csak Örkény vagy Spiró egyes írásaira. Én ráadásul nagyon szeretek kis kövekből bonyolult szerkezeteket építeni.
– A zsánerirodalommal foglalkozó körök örök szívfájdalma, hogy a magasirodalom intézményrendszere nem foglalkozik az ilyen jellegű könyvekkel. Kapott visszajelzést a szokásos csatornákon a scifitárcáiról?
– Azt látom, hogy egy csomó ember elolvassa ezeket az írásokat, talán olyanok is, akik egyébként nem olvasnának scifit. A nevem megvan, írhatok akármit, az olvasóim többnyire bíznak bennem annyira, hogy elolvassák, mert én írtam. De alapvetően nem volt semmilyen visszajelzés egyik közeg felől sem, és ha lenne, akkor sem érdekelne. Nem hiszek a kategorizálásban, és nem érdekel a zsánerirodalom mint szubkultúra. Persze kényelmes dolog kategorizálni, piaci igény is van rá, és nem is lehet tagadni, hogy léteznek zsánerkönyvek. A kérdés inkább az, hogy melyik irányból melyikbe van átjárás.