2011, Budapest, Kén utca. Szétrohadó régi bérházak, patkányok, szeméthegyek, nyomor és kilátástalanság. A magyar társadalom legszerencsétlenebbjeinek egyik gyűjtőhelye, legyenek cigányok vagy nem cigányok. Ide, a „Dzsumbuj” közepébe kalauzolja el olvasóit Vathy Zsuzsa: a hatfős Danó család egyszobás lakásába, amit még két kutyával is megosztanak, a szakmunkásképzőbe, a Gát utcai családsegítőbe, a roma gyerekek művészeti iskolájába, ahol rajzszakkör van, amatőr színtársulat és drámapedagógia foglalkozás.
A pokol eme bugyrainak bejárásához vezetőt is talált magának az írónő Danó Roland, a fent említett család elsőszülöttjének személyében: a rendkívül okos, kiválóan rajzoló, szavaló, zenélő, mégis festő-mázoló képzőbe járó cigányfiú mutatja meg neki, mit jelent ezen a „lepra egy helyen” a család, a barátság, a szerelem, a munka; hogyan élik mindennapjaikat az ott lakók. Minden fejezet Roland életének egy-egy epizódját meséli el, az Angela néni által tartott általános iskolai festőórától kezdve, „Honvágy-kenőcs” gyártáson és Columbo hadnagy autójának márkajelzése miatt elbukott milliós nyereményt ígérő vetélkedőn át, egészen az igazságtalanul lepontozott festővizsgáig. A végén pedig jogosan merül fel bennünk a kérdés, vajon milyen sors vár erre a jóravaló, kedves és tehetséges fiúra? Ki lehet-e törni ebből a világból? Van-e út felfelé? Teljesülhet-e egyetlen kívánsága, hogy minden kívánsága teljesüljön, vagy kiváló adottságai ellenére bennragad a mocsárban?
A József Attila- és Márai Sándor-díjas Vathy Zsuzsa hosszú időn keresztül látogatta, figyelte, hallgatta hőseit, hogy új megvilágításba helyezhesse világukat, amelyet sokan és messzire elkerülnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!