A nemcsak szépírónak, de újságírónak is kiváló Márai Sándor éleslátásáról, tévedhetetlen ítélőképességéről és emberismeretéről tesz tanúbizonyságot a Helikon Kiadó gondozásában nemrég megjelent gyűjteményes kötet, az életműsorozat legújabb darabja.
1937 és ’39 között keletkezett cikkeiben, amellett, hogy a világtörténelem eseményeire reflektál, a „boldog békeidők” utolsó éveinek különleges hangulatát ábrázolja. Komolyan foglalkozik a nagypolitikával, nevetségessé teszi a náci és a bolsevik propagandát, figyelmeztet azok veszélyeire, megfontoltan, mégis határozottan mond véleményt mindenről. Ugyanakkor játszi könnyedséggel beszél Freudról és a Titanic katasztrófájáról, VIII. Edward angol király hirtelen lemondásáról, a budapesti vurstliról, amerikai filmcsillagokról (a kötet címadó publicisztikája Shirley Temple hollywoodi gyereksztár „hányattatott” sorsáról szól), Shakespeare III. Richárdjáról, kávéházi pillanatokról, az éjszakai cigarettakeresés kalandjáról. A hétköznapi történetek, szenzációs sztorik, felkavaró politikai döntések közepette vezérfonala mindenekelőtt és legfőképpen maga az ember, aki hajlamos megfeledkezni ember voltáról, akit sokszor kifelejtenek a számításból.
Több mint hetven évvel ezelőtti írásai ettől hatnak ma is épp oly aktuálisnak, elevennek, sokaknak érdemes volna megfogadni újságírói hitvallásának sorait:
„Az újságíró a pillanatnak ír, de a pillanat tartalma is lehet látomás. Gyufaszálnyi világosságot gyújtani, napról napra, tömegek eszméletének homályában, szemmel tartani ízlést és ízléstelenséget, kézmozdulattal utat mutatni, megfélemlíteni fondorkodó és lappangó kalandorokat, s közben néha felkiáltani: emberek vagyunk, ne feledjétek! – ez az újságírás. Az igazi.”
A lecke tehát fel van adva…
Márai Sándor: A nagyság átka. Publicisztika 1937-1939
Helikon, Budapest, 2011.
