Keleti fényűzés nyugati módra
A reptérről azonnal az új, csili-vili Renaissance City Center Doha Hotelbe hajtunk, csomagjaink külön mikrobuszban követnek minket. Én a modern palotát megtestesítő szálloda 32. emeletén kaptam szobát, amely még nem is a legfelső, innen csodálom másnap a távolban sárga ködként feltűnő, lájtos homokvihart. Doha, amely egyébként csak 1989-ben nyitotta meg kapuit a turisták előtt, már sokszor kápráztatott el a magasból, de lentről még pazarabb éjszakai fényárjában úszva. Az olajban és főleg földgázban dúskáló állam polgárai, kevesebb, mint 300 ezer ember, szinte bármit megengedhet maguknak. Idegenvezetőnk szerint itt kétféle ember él, a gazdag és a nagyon gazdag, a bevándorolók és a vendégmunkások persze kivételt képeznek, de ők soha nem is lesznek katari lakosok.
A sivatag szélén vagyunk, lábunk előtt a Perzsa-öböl. Itt a homokból és a porból futurisztikus felhőkarcolók nőnek ki, a folyamatos építkezésnek köszönhetően egy év múlva talán már nem is ugyanezt a várost találjuk majd itt. Ezek között a monstrumok bújnak meg a csak magasságukban szerényebb, grandiózus épületek, az egykori királyi palota, a dohai erőd vagy az Iszlám Művészeti Múzeum. Az építészetileg is rendkívül izgalmas múzeum belül három kontinens kincseit rejti Spanyolországtól Közép-Ázsiáig, a legérdekesebb talán a harmadik emelet, ahol a korai iszlámtól a késő indiai és török dinasztiákig bezárólag időrendben tekinthetjük meg az uralkodók arany, ezüst és drágakő hagyatékait.
Tankoltál már 60 forintért?
Katarban az ivóvíz drágább mint a benzin, mert utóbbi literje 60 forint körül mozog, de alkohol-benzin relációban robbanás-szerű a különbség. Bár ebben a muzulmán országban az alkoholfogyasztás bizonyos előírások betartása mellett nem muszlimok számára legális, mivel forgalmazását extra adókkal sújtják, a turistáknak számára szinte megfizethetetlen.
Egy pohár borért a szálloda bárjában 3000 forintnak megfelelő riált kérnek el, behozatala magánszemélyeknek viszont szigorúan tilos, még mielőtt bárki a duty free-s áthidaló megoldásban gondolkodna. Viszont, ha imigyen szórakozni nem lehet, mivel ütik el itt az időt az őslakosok? Munkaidő után, ami általában reggel 7-órakor kezdődik, de 15-kor már véget is ér, a keleti kényelemmel felszerelt shisha bárokba kezdenek szivárogni a férfiak, ahol a késő estig nyúló beszélgetések nélkülözhetetlen kelléke a vízi pipa. A nagyfoteles, trendi kávézók akár Európában is lehetnének, azzal a különbséggel, hogy itt éjfélkor sem láthatunk ittasan támolygó vendégeket a lámpák fénye alatt, akik később alkalmi koncertjükkel verik fel a lakókat. A gazdag arab ifjak annál inkább szeretik vadi új Land Cruisereiket a tengerparton vagy a sivatag fövenyén kipróbálni, megfuttatni. Autóik hátsó ülésén a legtöbb esetben a nejlon védőfólia is még ott díszeleg, gazdája akkor ad túl rajta, amikor az kiszakad. Egy sivatagi szafarira egy egyszerű, de bátor turistának is érdemes beneveznie, miután rögtönzött végrendeletében szétosztotta földi javait. Mi a Gulf Adventures terepjáróiban fedezhettük fel a sivatag 40 méter magas dűnéit. Az élmény garantált! A gyakorlott sofőrök még a legbevállalósabbak bátorságát is próbára teszik vezetési technikájukkal, az ember egy időre a Párizs-Dakar rally potyautasának képzelheti magát, aki akaratán kívül rossz helyen van, rossz időben. Adrenalin függőknek kifejezetten ajánlott program. Persze az izgalmakon túl az egyhangúságában is lenyűgöző sivatagi táj is emlékezetes marad mindenki számára, különösen az, ahol az aranysárga homokdűnék a tengerrel találkoznak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!