A rozé nagy napja

Az egyik legnépszerűbb borkategória, mégsem szánunk rá elég időt. A Rosalián, az első budapesti rozéfesztiválon pedig kiderült, hogy a furminton, a cserszegi fűszeresen és a tokaji aszún kívül büszkék lehetünk a rozénkra is.

A rozé borok vízválasztója a friss, üdítő jelleg megléte illetve hiánya. A rozé akkor tölti be szerepét, ha egy korty után máris poharak elfogyasztására ösztönöz, mert a jó rozé itatja magát, felpezsdít. Lényeges szempont még a szénsav aránya a borban. Tapasztalatom szerint a túl sok szénsav eltelít, sőt, elnyomja a gyümölcsös karaktert, nem marad más a szájban csak szénsavas víz, ami pedig élvezetet nem okoz. A jó rozéban is kell legyen összhang, ami a szénsav – alkohol – ízek egyensúlyából fakad. Arra a kérdése, hogy fontos-e, milyen szőlőből készítünk rozét, a kóstolón választ kaptam.

Bevállalod, Bíró és fia, Borbély és Bujdosó

Első nekifutásra az egri Almagyar-Érseki Szőlőbirtok „Bevállalod?” rozéját kóstoltam meg. A névből sejteni lehet, hogy ez bizony a lelkidoktor, Csernus Imre vállalkozása, melyet egyik kedvenc egri borászommal, Csutorás Ferivel közösen indítottak. A bor kissé éles savakkal, de kellő zamattal rendelkezik, bár a szerkezetén még csiszolni kell. Kíváncsi lennék Lelkifröccs nevű borukra is.

Érdekes bort kóstoltam a Bíró és fia pincészet pultjánál. A 85 százalékban kékfrankosból álló rozé annyiban tér el a standard stílustól, hogy a 15 százalék cabernet sauvignont a házasítás előtt fahordóban erjesztik. Ettől kap egy olyan gellert, ami egyből az éttermek asztalára repíti. Igazi gasztrobor, illatából árad az oregánó és a paradicsom. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy kitaláljuk milyen ételekhez illik leginkább. A badacsonyi Borbély pincénél a turisták igénye keltette életre a rozét. A pincészet első rozéja pinot noirból készült, és azt hiszem ez az egyenes, élvezetes bor nem fog csalódást okozni. Bujdosóék prosecco kísérlete minden évben nagy sláger volt nálam, de a mostani évjárat nem nyűgözött le.

Dúzsi Tamás, Etyeki kúria, Fabro

Vitathatatlan, hogy hazánkban Dúzsi Tamás mutatta meg a helyes utat a rozéborok irányába, kezdetben egy téli, egy nyári változattal. A 2011-es év annyira jól sikerülhetett, hogy a mester szinte valamennyi, a kertben található szőlőből rozét készített. Hiába, ha az üzlet egyszer beindul... A hétféle rozé közül számomra a legízletesebb a kékfrankos és a kadarka volt, a pinot hozta az eleganciát, a syrah pedig inkább volt érdekes, mint meggyőző. A syrah talán nem képes uralkodni önmagán, mert itt is felül akarta írni a rozét, inkább jó syrahhá akart válni, mint jó rozévá. A pinot noir nem véletlenül Etyek egyik fő fajtája. A Kúriánál évek óta készítenek belőle rozét is, vörösbort is. A finomság érződik, az alkohol mérsékelt, ettől szép lett a bor. A paksi Fabro pince merlot siller kísérlete egyelőre az útkeresésről szól.

Jöjjenek a mustra legszebb borai: Gál, Koch, Kovács Nimród

Régi kedvencem a szigetcsépi Gál pincészet. Nemcsak kiváló rozéborai, de fehérei is lenyűgözők. A Márton napi rozéból télen sokat iszogattam, így most azt kihagytam. A pinot noir szép és bájos, a zweigeltet a savak húzzák, de a kékfrankos telitalálat. Éppen ezt szeretem a rozéban: üdít és elcsábít, telt és kerek. Azt hiszem a kékfrankos hozza ezt a lendületet a borba, sokkal markánsabb, mint egy pinot noir, a moderált alkohollal egészen komplex élményt ad. A kékfrankosból készült rozék dicsőségfalára a Gálék mellé feltettem a hajósi Koch pincészetet is. A bor hozza a kötelező gyümülcsbombát, de e mellé kerül egy kis fűszeresség is, ami nagyon jó tesz neki. Egy kicsit szélesebb a cabernet sauvignon rozé, magasabb az alkohol is, de rejtve marad, nem zavar be a harmóniába. Kovács Nimród egri rozéját a szigorú technológia nem engedi kibontakozni. Semmi extra, semmi plusz, de hibát se találni a borban. Talán a maradékcukor egy kicsit sok.

Lindmayer, Lelovits, Tarjányi, Tüske

Ostorosról érkezett a Lindmayer pincészet. A kékfrankosból készült rozé élvezeti értéke elegendő egy rozéhoz, a villányi Lelovits Tamásé több, mint csodálatos. A borban elbújik a szénsav, de üde marad, és ugye ezt szeretjük. Nem tipikus mediterrán bor, de a szerkezetében Provence-ra emlékeztet. Silleres jegyeket mutat, de gyöngyözőbor az egri Tarjányi pince Rubinja. Kísérleti állapot, identitását kereső ital: Mi legyek? Siller vagy habzóbor? velejű önmarcangolással. A szekszárdi Tüske pincészet merlot-kékfrankos rozéja lendületes savakkal rendelkezik, ezáltal kiváló fröccs bor is lehet belőle.

A mustrán meggyőződtem arról, hogy a legizgalmasabb rozék kékfrankosból készülnek és az alföldi borvidékek lesznek ebben az éllovasok.

Borbaráti üdvözlettel:
Cseh Márton