A folyóborként asztalra adott, kétes színű rozé nem ígért sok jót, pezsegni a szájban, üde zamatokkal itatnia magát esze ágában sem volt. Bátor ember az, aki ilyen bort rak ki a vendég elé már szezonelőn az asztalra, különösen, ha a fehérbora és a vörös bora viszont iható. Az már általánosabb, hogy a halászlé ponttyal újabban azt jelenti: a lében úszkál egy szelet nagyon szálkás farka vége, amit otthon vendég tányérjára nem is illik kimerni, meg esetleg még egy-két magányos szálka. Ezt mérik 1590 Ft-ért. Az világos, hogy a halderekát mind levágják filének, marad a szálkás, nem is a legjobb ízű, szárazabb rész. De egy ilyen tányérért, kicsit kiszáradt kenyérszelettel, én nem szívesen adnék ki ennyi pénzt.
A lé sűrűségén lehet vitatkozni, mert én nem vagyok ellensége annak, ha nem áll meg a lében a kanál, de az íze friss, kiegyensúlyozott. Egy dologra azért adtak az étteremben: egyforma szép, zöld kerámiatálakat szereztek be, a halászlét is abban hozzák. Igaz, hogy annyira mély az edény, hogy nem lehet belőle kihúzott háttal, kulturáltan kanalazni, csak keservesen fölé görnyedve. Ezek után a szétfőtt, sápadt színű, sok tojással nem találkozott (túrós) csusza (790 Ft) nem meglepetés. A büfék színvonaláról most nem ejtek szót.
Végre valami ehető
A balatonföldvári Kukorica Csárdában már sokkal jobb dolgunk volt. Nem sajnálták tőlünk a ropogós, zöldsalátás kacsafalatokat és pirosra sült kacsacombokat s az ízletes töltött húsokat, amit legördíthettünk zamatos kékfrankossal, ami még a csokis süteményhez is passzolt. A balatoni jó ebédek közé sorolom még a kemencés langallót is, amit a monostorapáti erdei iskolában sütött a nagyvázsonyi pék, de még inkább a baracklekváros csillagot, meg a túrós buktát, amelyeket nyugodtan nyilváníthatunk akár házi süteménynek is. A Balaton parton felfalt desszertek közül még a kemencében sült, kicsit füstös ízű tejes lepény (prósza) ízlett a legjobban.
A szállodákban szívesen adnak errefelé kicsi, magvas zsemléket, kifliket, molnárkákat, ehető croissant-t, amit én a német vendégek részéről érkező finom nyomásgyakorlásnak tulajdonítok. Némelyik édeskés, mások kicsit sósak, de mindegyik finom, erős a gyanú, hogy legtöbbjüket ugyanaz a Komáromi nevű pék készíti. Szárszón, ahol József Attila olykor tartózkodott, testvérének pedig panziója volt, a múzeum személyes tárgyakon, archív fotókon keresztül mutatja be a költő életútját. Egy ing, az utolsó, amit viselt, egy kicsi írógép, ez is a költőé volt. Ide-oda lépkedünk a teremben, nem akaródzik menni. Meghallgatjuk a kapuban, hogy Szárszót a gyerekes családok most már a Csukás Színház miatt is szeretik, van, aki azért jön ide nyaralni, mert itt lehet mesejátékot nézni színpadon.
Kádár étkezős vonata
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!