A hétvégén volt szerencsém Nagykörűn hat nyaraló gyerek társaságát élvezni. A legnagyobb a csendes, 14 éves kamasz srác, Zsombor volt, a legkisebb pedig az egyéves hisztigép, Berci. De volt köztük vagány, nagyszájú hároméves (Álmos), aki tőlem első beszélgetősünk során vigyorogva sört és cigit kért, ugyanakkor az őt véletlenül focilabdával eltaláló óriást a törékeny édesanyjával verette volna meg. Aztán volt köztük szelíd, angyalarcú teremtés, aki ártatlan tekintettel tett javaslatot arra, hogy édesapja fűrészeljen ketté, majd egyenek meg. És volt egy kérdésekből és jókedvből ki nem fogyó elsős: Borbála. És ott volt az Álmosnál jóval szerényebb Boldizsár, aki már negyedikbe jár.
Nemcsak társaságukat élveztem, de alkalmam nyílt a kiskorúak olvasási szokásait közelről is felmérni. Megtudtam például, hogy A gyűrűk uránál izgalmasabb könyv egyszerűen nem létezik. Boldizsár szerint A gyűrűk uránál minden unalmasabb.
És láthattam azt is, hogy a sokféle nyaraláshoz levitt könyv közül, amelyek jobb családoknál ugyanolyan elmaradhatatlan részei az utazásnak, mint a labda vagy a cumisüveg, a Jeremiás és a gépsárkány Kányádi Sándortól (kiadja a Helikon) nagy becsben van tartva a gyerekek körében, különösen, mikor a délutáni alvás előtti mesélésre kerül a sor. Mikor Borit faggatom ennek okáról, csak a vállát vonogatja: mert olyan jó.
Ő az, akit nem érdekel, hogy kicsoda is Kányádi Sándor. Ez a mi többek közt Kossuth-díjas erdélyi írófejedelmünk, aki húsz verseskötet és öt mesekönyv után újabb meseválogatással jelentkezett. De Borinak igaza van. Senki nem ír jobban egy díjtól. Ha valaki pedig a Bercik, Boldizsárok, Zsomborok, Borbálák és Álmosok előtt megbukik mint meseíró, annak ideje pályát módosítania. De Kányádi Sándor nem tartozik közéjük.
A Jeremiás és a gépsárkány lapjain felváltva találunk Kányáditól verset, prózát, illetve verses meséket, a könyvet pedig Deák Ferenc gyönyörű illusztrációi díszítik. A mesék mesélője hol a Mátyás napi vásárban csizmát vásárló császárról, hol a gépsárkányról, bizonyos Mercédeszről és az őt benzinkúthoz vontató szamárról, Jeremiásról, hol a szegény emberről, aki minden nap mást eszik: ünnepnap- és vasárnap burgonyát, hétköznap pityókát. Hogy aztán végül a király is náluk egyen krumplipaprikást, merthogy épp beteg a szakácsa.
