Márai nyomában

Interjú Mészáros Tiborral, akinek szerkesztése, kutatómunkája nyomán jelenhet meg többek közt Márai Sándor naplóinak eddig legteljesebb kiadása, aki Márai-nagymonográfia megírására készül

Hadd kezdjem egy személyes kérdéssel: Hogy lesz valakiből Márai-kutató? Miért éppen Márai? Mikor 1988-ban elkezdte összeállítani a Márai-bibliográfiát, amely végül a Helikon Kiadónál jelent meg 2003-ban, még nem tudhatta, hogy az író közben nemzetközileg ismertté válik.

Könyvtárszakon volt egy tanárnőm, aki előszeretettel adott nehéz feladatokat nekünk. Egy alkalommal azt kérte, hogy gyűjtsem össze Márai Sándor 1945 után, kötetben megjelent műveit. Mivel ekkoriban magyar szakon még csak a nevét sem említették az írónak, kiderítettem, ki is ő és elcsodálkoztam, hogy 1948-ban „véget ér” művei hazai kiadása. Nyomozni kezdtem, a feladatot végül sikeresen oldottam meg és jutalomból elolvashattam az Egy polgár vallomásai első kiadását, mely szövegében gazdagabb a ma megjelenő változatoknál. (Azt mondta tanárnőm, ha nem adom vissza a kötetet, megbuktat.) Megtetszett az író stílusa, és amikor elkezdtem dolgozni a Petőfi Irodalmi Múzeumban, kutatómunkául – nem tudva ennek „következményeit” – egy Márai bibliográfia összeállítására vállalkoztam. Az író még élt, amikor elkezdtem a munkát. Jó lett volna beszélni vele, de ma már persze több kérdésem lenne hozzá, mint 1988-ban. Így kezdődött.

Miben áll a bibliográfus, vagyis könyvész munkája? Arra vagyok pontosan kíváncsi, mit jelent az, hogy a 2003-ban megjelent Márai-bibliográfia 12 000 tételt tartalmaz. Akinek nem volt még kezében ilyen jellegű könyv, mit értsen rajta? Hogyan áll össze egy ilyen könyv?

A Márai-bibliográfia regisztrálja az író által kötetben és folyóiratokban, napilapokban megjelent művek jegyzékét, pontos elérhetőségük adatait. Összegyűjtöttem továbbá az íróval készített interjúkat, a színházi feldolgozásokat, az idegen nyelven megjelent műveket és fogadtatásukat. Ezen kívül természetesen az íróról szóló irodalmat, a kultuszával kapcsolatos adatokat. Mindez egy rendszerben jelenik meg a kötetben, mely 12 000 tételt tartalmaz. Maga a gyűjtés azokra a forrásokra koncentrál, melyekben az író előszeretettel publikált (pl. Ujság, Pesti Hírlap), de igyekeztem a rejtettebb, esetleg csak egy-két írását tartalmazó lelőhelyeket is feltárni. Ezek persze esetlegesebbek, de így is sikerült sok kuriózumot találni emigráns és hazai lapokban egyaránt. A gyűjtés lényegében 2001-ben lezárult, hiszen a szerkesztés, a mutatók, az ellenőrzés egy évet vett igénybe. Mivel az író világsikere 1998 után kezdődött, nagyon sok kiadás és róla szóló írás keletkezett azóta. Ezek regisztrálására is szükség lenne, azaz egy kiegészítő kötetet kiadni, de erre egyelőre nincs semmilyen szándék. Pedig... fél éve sincs, hogy egy kassai történész, Ötvös Anna felfedezte az író első publikációit, melyek – szemben a bibliográfia első, 1916-os írásával – 1915-ből valók... És persze a szakirodalom is gazdagodott azóta.

A Teljes Napló, vagyis Márai Sándor naplófeljegyzéseinek eddigi legteljesebb kiadásának sorozatszerkesztője. A munka során milyen nehézségekkel találkozott? Mi okozta a legnagyobb kihívást?

A nehézségek elsősorban feladatok és azok pontos teljesítése. Ezek között a legfontosabb, hogy pontos szöveget adjunk az olvasók kezébe. Ez nagyon aprólékos munkát kíván meg, így készül el egy kötet (a jegyzetanyaggal együtt) fél év alatt. Utóbbiban sem könnyíti meg a helyzetemet Márai, mert annyira szerteágazó érdeklődése és tudása, nyelvismerete van, melyhez nehéz felzárkózni. Ez sajnos nem mindig sikerül, de ezzel együtt óriási dolognak tartom, hogy egy ilyen hatalmas vállalkozás még él, és az utóbbi idők könyvkiadásának egyik legnagyobb vállalkozása töretlenül halad előre. Ha tartani tudjuk az évi két naplókötet kiadását, kb. 2017-ben jelenik meg az utolsó kötet.

Ön szerint hány százaléka az író életének a feltárt, feldolgozott, kiadott rész? Egy 2005-ös interjúban úgy nyilatkozott, hogy magánszorgalomból folytatta a gyűjtést 2003 után is.

Nehezen tudom elképzelni, hogy egyszer teljes lesz a Márai szövegkiadás. Egyrészt publicisztikájának kb. fele jelent meg, és ha ide számoljuk a Szabad Európa Rádióban elhangzott jegyzeteit, sokkal rosszabb arányt kapunk, utóbbi ugyanis teljesen kiadatlan; mintegy 2500 kéziratoldalról van szó. Versei, elbeszélései, drámái, kötetbeli művei hozzáférhetők. Ugyanakkor van még egy nagy és ismeretlen tartomány, a levelezés. Ezt még volumenében is nehéz felmérni, mert sok levél magánkézben van.
Ami a további gyűjtést illeti, nyilván a bibliográfiai adatokra gondol. Nos, ezeket szisztematikusan már nem gyűjtöm, de (2001 óta) így is rendelkezésre áll már egy kötetre való, mintegy 3500 adat. Többet foglalkoztat egy Márai-monográfia megírásának terve, mely a régi „nagymonográfiákra” hasonlítana: az életrajz tényei mentén haladva az életmű, az író kapcsolatrendszerei és az összefüggések vizsgálata kerülne előtérbe, megválaszolva például jó néhány olyan kérdést, melyek nyomán újra és újra viták lángolnak fel az íróval kapcsolatban. Rendkívül sok tény a homályban maradt mindeddig az olvasók és az irodalomtörténészek előtt, melyek nélkül nehéz hiteles képet kapnunk az íróról. Tudom, hogy olyan időket élünk, amikor szívesen választják le a művet teljesen szerzőjéről és ezek állnak az elemzések középpontjában. Én ezzel nem értek egyet, ennyiben – amennyiben elkészülne egyszer – „régi vágású” munkát adnék közre, melyben a személy lenne előtérben, olyan tényanyaggal megalapozva, mely továbblépést jelenthetne a sok elnyűtt megállapítással szemben. A kötet végére egy gazdag adattárat tennék, kronológiát, bibliográfiát, kislexikont stb. Mindez inkább álom, hiszen ehhez sok időre lenne szükség. És persze kiadói szándékra is, mint ahogyan a bibliográfia esetében is.