Tibor Fischer az a magyar írónk, aki valójában nem az. Magyarul kérdezek tőle, és habár a kérdéseket megérti, angolul válaszol. Profi kosárlabdázó szülei ’56-ban emigráltak a szigetországba, ő már „odakint” született. Később íróként apja fiatalkori éveit írta meg a Helikon Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható A béka segge alatt című regényében. A könyvet sokan a legjobb '56-os regényként tartják számon. Minden benne van, ami egy remekműhöz kell: egyszerre torokszorító, vicces, és izgalmas. Mégis: éppen ötvenhat kiadó utasította vissza, miután az ötvenhetedik ki merte adni. A könyv óriási siker lett, a Booker-díj rövid listájára is felkerült. Azóta több regényt és novellát írt, a kortárs angol próza élvonalába sorolják.
Azt hallottam, hogy angolul jobb szeret interjút adni. De most megengedte, hogy mégis magyarul tegyem fel a kérdéseim, aminek egyébként nagyon örülök. Tudom, hogy magyarul könyveket olvas. Lassabban, mint az angolokat, de alaposabban, és hogy Márai a kedvence. Mennyire tud magyarul?
Ha figyelembe vesszük a származásom, a magyarom nagyon rossz. Mint mindenkinek, a passzív tudásom jobb, mint az aktív. A legtöbb magyar könyvet el tudom olvasni, ha a szókincs nem túl sajátságos, de nagyon lassan. Jobb szeretek angolul adni interjúkat, mivel a válaszaim máskülönben többnyire egyszavasak volnának.
A művészregények írói hogy viszonyulnak a sikeres történetmesélős kollégáikhoz odakint?
Művészet és siker nem zárják ki egymást: Shakespeare, Moliere, Dickens mind rengeteg pénzt kerestek írással. Ugyanakkor sikert elérni kemény dió. És vállalnod kell tetteid következményeit. Minél többet követelsz az olvasótól, valószínűleg annál kisebb lesz az olvasótáborod. A Harry Potterek felnőttek körében élvezett népszerűsége ad némi képet a közönség általános szintjéről. Végeredményben csak jó és rossz írás van, bármilyen stílust, vagy témát választasz. Vannak írók, akik többet kérnek az olvasóktól, mint mások, ez igaz.
Tényleg sok prózaírót Csehov rontott el, mint egy interjújában mondja?
Ez a megjegyzésem arról szólt, hogy Csehov (akit imádok) ajtót nyitott a lusta, kényelmes írásoknak, ami a novellát illeti. Ő az, aki feltalálta a történet nélküli novellát A kutyás hölgyben. Azonban ahhoz, hogy sikerrel kövessük, olyan jónak kell lenni, mint például Raymond Carver.
A kritikusok és az olvasók az egyik legszórakoztatóbb szerzőként ismerik. Született mesélő. A történetközpontú prózát meg lehet tanulni? Önnek ez a természetes?
A Canterbury Christ Church Univerity-n kreatív írást tanítok, és mint minden kreatív írást oktatótól, állandóan ezt kérdezik tőlem is. A válasz az, hogy a kreativitást nem lehet megtanítani. Bátorítani, és vezetgetni lehet, de nem lehet megtanítani. Az írás ugyanakkor egy mesterség, amit lehet tanítani, és amit meg is kell tanítani, mivel a legtöbb diák úgy hagyja el az iskolát, hogy kevés, vagy semmilyen fogalma nincs a nyelvtanról, mondattanról, vagy a helyesírásról. Furcsamód meg kell tanítani a diákokat olvasni is, mivel a legtöbb diáktól egyébként nem várják el, hogy közelebbről foglalkozzon a szöveggel. Magyarországnak soha nem lenne szabad elszakadni a gimnáziumi modelltől, ahol a diákok rá vannak kényszerítve, hogy tanuljanak, hogy például kívülről megtanuljanak szövegeket. Ráadásul az angol iskolarendszer tele van idióta, liberális tanárokkal, akik azt hiszik, a diákok lelkét bántják, ha kijavítják a rossz helyesírásukat (feltéve, hogy a tanár maga tudja egyáltalán, hogyan kell írni azt a szót, ami nincs mindig így).
A béka segge alatt tele van hasbavágós történetekkel, amik sziporkázóan szellemes stílusban vannak tálalva, témáját tekintve (II. világháború, ’56-os forradalom) is elég jól eladható könyvnek tűnik. Hogy-hogy nem talált kiadóra olyan sokáig? Tényleg több, mint ötven kiadó visszautasította? Elolvasták egyáltalán, vagy ez nem derült ki?
A „békát” tucatnyi könyvügynök utasította vissza, úgyhogy elkezdtem magam küldözgetni kiadóknak, ami talán hiba volt. Ötvenhat kiadó utasította vissza, és abban az időben azt hiszem, összesen volt ötvennyolc az Egyesült Királyságban, úgyhogy amikor az ötvenhetedik igent mondott, nagyon megkönnyebbültem. Rendszerint az első könyvet a legnehezebb kiadatni, és egy könyv az 1950-es évek Magyarországáról egyáltalán nem volt egy anyagilag egyértelműen megtérülő befektetés.
Nem érte támadás politikai szempontból miatta? Volt egy olyan érzésem, hogy ezt a regényt csak egy nem Magyarországon élő ember írhatta így meg. Például nem tűnik túl finomkodónak ahogy a vidéki emberekről ír. Tompa Mihály örökösei sem zárhatták a szívébe, de Mindszenty bíborosról is találunk a könyvben néhány „húzós” megjegyzést.
Nem szabad összekeverni a karakterek nézeteit és hozzáállását a szerzőével. Ez a standard védekezés erre.
A fejezetek a főhős, Gyuri egy-egy sztoriját mesélik el, kerek novelláknak is elmennének. Édesapja mennyiben volt segítségére az írásban?
A történetek rengeteg helyről érkeztek, de a fő forrás az apám volt és a keresztapám (miatta a nevem Tibor), akik mindketten a Lokomotív csapat tagjai voltak, tényleg saját vagonjuk volt, amikkel a meccsekre mentek. A regény megírásának ötlete egyébként akkor jött, mikor egy vonaton utaztam Szegedre, és arra jöttem rá, hogy épp ez az, amit az apám is csinált harminc évvel ezelőtt. Majdnem minden igaz a könyvben.
A könyveinek a címe nagyon jellegzetesek, figyelemfelkeltőek, például egyik novelláskötetének címe: Aki hülye, ne olvassa! A könyvei témái szándékosan olyanok, hogy elsőre is megragadják a könyvvásárló figyelmét? Szempont az eladhatóság egy regény megírásakor?
Rendszerint már egész korán meg van a cím. Valahogy ez nagyon fontos nekem. Például máris megvan a következő regényem címe: Hogyan uralkodjunk a világon. De regény hozzá még szinte egyáltalán nincsen.
