Az intézményen belüli nyelvi vizsga az előző blogbejegyzésemben említett törvény szövege szerint az oklevél megszerzésére jogosít, bizonyos feltételek mellett kiváltható vele az akkreditált nyelvvizsga. A vizsgát sikeresen teljesítő hallgatók így akkreditált állami nyelvvizsga hiányában is megszerezhetik diplomájukat, ugyanakkor az intézményi nyelvvizsgáról nem kapnak „kemény fedeles” nyelvvizsga-bizonyítványt.
Ez abból adódik, hogy az intézményi belső nyelvi vizsgák nem tartoznak az akkreditált nyelvvizsgák közé. Ezeket a vizsgákat az adott intézményen belül állítják össze, és nem kell olyan szigorú minőségi kritériumoknak megfelelniük, mint az akkreditált nyelvvizsgarendszereknek, amelyeket a Közös Európai Referenciakeret alapján több éves munka eredményeképp illesztettek az Európában is elfogadott és standardnak számító B1 (alapfok), B2 (középfok) illetve C1 (felsőfok) szintekhez.
Az akkreditált állami nyelvvizsgák minőségbiztosított vizsgák, ami azt jelenti, hogy a NYAT és a NYAK, a nyelvvizsgaközpontok felügyeleti testülete és szervezete folyamatosan ellenőrzi a jogszabályi előírások szigorú betartását. Az intézményi belső nyelvi vizsgáknál ez a szakmai ellenőrzés hiányzik. Ebből következik, hogy míg az akkreditált nyelvvizsgák minőségi garanciát is nyújtanak a későbbi álláspályázatok során, az intézményi belső nyelvi vizsgákat ezzel szemben nem túl elegáns a szakmai önéletrajzunkban sem feltüntetni. Lényegében tehát elmondhatjuk, hogy a csupán intézményi belső nyelvi vizsgával rendelkező álláspályázók lényeges hátrányban vannak akkreditált állami nyelvvizsgával rendelkező társaikkal szemben.
(A szerző a a KITEX Nyelvvizsgaközpont munkatársa.)
További kérdésekre szívesen válaszolunk a [email protected] címen.
