Korunk változik, ez közhely, hiszen a kor attól kor, hogy más, mint ami előtte volt, és jó esetben jobb, fejlettebb, korszerűbb következik utána. Öltözködés területén az utóbbi évtizedek valóban gyökeres változásokat hoztak, átalakult a nők önképe, és ez által az is, ahogy öltözködnek, amit követnek, és ahogy a ruházatukkal, a megjelenésükkel üzennek.
Egyre nagyobb teret kap az ötletesség, a sajátságos és egyedi, ugyanakkor a brendek mindenhatósága – párhuzamosan hatva – ellentétes üzenet hordoz, azt sugallva, hogy elég bizonyos márkákat viselni, ezzel „megvehető” a biztos stílus.
Ez a kettős hatás egyre szélsőségesebben jelentkezik napjainkban. Egyesek mindent a márkáktól várnak, mások pedig élesen szembefordulva ezzel csakis a saját útjukban látják az üdvözítő megoldást. Ezzel magyarázható a vintizs darabok felértékelőse, a „használt” cuccok reneszánsza is. Jegyzem meg, itt nem az itthoni turkálókra gondolok, persze tudom, ott is felfedezhető egy-egy igazán érdekes és viselhető darab. A megfizethető márkák térhódítása jót tett az utcaképnek, hiszen egyre többen engedhetik meg maguknak ezek által az igényes megjelenést, igaz ez is egyfajta uniformizálódást hozott, de olyat, ami hasznos.
Úgy gondolom, hogy az igazság a kettő között van. Igenis sok jó és érdekes darabot mutatnak a nagy márkák, az ismert brendek, de attól, hogy valaki ezeket választja, még nem lesz stílusos. A stílusnak fogalmi feltétele az egyediség, a személyiség és a ruhadarab összhangja, az én varázsa.
A stílus csak akkor lesz emlékezetes, ha egyedi, ha nem majmol és másol, hanem felhasználva egyes ruhadarabokat, egyedit hoz létre, olyat, ami a sajátja valakinek.
Az a helyes út, ha az új évezred lányai és asszonyai egy olyan új önképet keresnek, melyet szigorúan önmaguknak „találtak ki”, mely önkép egyfajta érdekes egyvelege a magazinok divatjának, a földrajzi térség múltjának, a pénztárca által nyitott lehetőségeknek és a kínálatnak.
Az új kép persze csak annyira tud eredeti lenni, amennyire a személyiség, az őt kitaláló individuum izgalmas, de egyértelmű, hogy ma ezer stílusirány, ezer elképzelés létezik és él szorosan egymás mellett. Anne Wintour, az amerikai Vogue magazin legendás főszerkesztője éppen azzal tette a legtöbbet az új női képért, hogy a világ legnevesebb és legdrágább márkáit a mindennapossal, a könnyen elérhetővel vegyítve szerkesztette címlapra.
Érdemes mindenkinek megtanulnia, attól, mert valami drága vagy jól felismerhetően márkás, még nem feltétlenül tökéletes. Az igazán jó darab illik viselője karakteréhez, életkorához, alakjához és élethelyzetéhez. A brend sokaknak támaszt jelent, pedig nem az; attól, hogy ismert egy gyártó, még nem feltétlenül illik a személyiségünkhöz, a karakterünkhöz.
Az elmúlt évtizedek által diktált női kép mára a múlté. Akkor elég volt, hogy a párizsi tervezők egyike egy vonalat rövidebbre rajzoljon, és nők milliói követték. Ma egy ismert és körbeudvarolt személyiség öltözködési hóbortjai, egy zenész vagy színész ruhadarabjai éppen annyira befolyásolják a holnap és holnapután divatját, mint Tokió, New York vagy London fiataljai, kiknek öltözködési szokásait lesifotósok dokumentálják a divatcégek kéréseire.
Ma az utca divatja találja ki a jövő trendjeit, egyfajta végtelen körforgásba kényszerítve mindenkit, aki részt vesz ebben a játékban. Korunkban nincsenek könnyen megrajzolható, beskatulyázható irányzatok, mert a legtöbb irányzat puha vonalak által körbeírható, és nagyon könnyen változik.
Vannak persze a klasszikus elemeket preferálók, a romantikus mintát és színvilágot viselők, a rebellisek, akik lázadásukat ruházatuk mondanivalójának csapzottságával fejezik ki. Megint mások a maszkulin irányzatban a nemek „kiegyenlítődését” élik meg azzal, hogy előszeretettel viselnek a férfiruhatárból átemelt darabokat (és még mindig jobb ez, mint amikor ezt a férfiak követik el a női darabokkal). Ezek mellett él a szexisséget túlhangsúlyozó a női mivoltját minden elé helyező fatális nő, a trendi, akinek csak a legújabb kell, az avantgárd, aki azért visel össze nem illő darabokat, hogy feltűnjön mássága, illetve a szeszélyes, aki mindig egy kicsit mást, egy kicsit máshogyan akar.
Legyen bár számtalan a variációk lehetősége, korunk nője saját önkifejezését, saját személyiségét akarja kifejezni a ruházatával. Nem követni, hanem meghatározni akar, nem a kitaláltat ismételni, hanem újat létrehozni vágyik. Bizakodók lehetünk, mert a sokszor jogosan kritizált utcakép ez által fog lassan átalakulni, és az is bizonyos, hogy az izgalmas nők maguk mellé majd hasonlóan változatos férfiakat vágynak.
