Az olasz szerzőpáros, Rita Monaldi és Francesco Sorti nagyívű történelmi thrillereinek rajongói már jól tudják, hogy Melani apát valódi történelmi személyiség. A könyvekből kirajzolódó portréja korántsem eltúlzott. A kasztrált énekes élete éppolyan ellentmondásos volt, mint a személyisége: „Nagyon szegény családban jött a világra, de végül nagyon gazdagon távozott az élők sorából. Toscana szülötte volt, de franciaként halt meg. A nőket szerette, de végül egy sem lehetett az övé. A hatalmasok barátja volt, de megalázták, megrágalmazták, eltaszították. Plebejus származása ellenére koporsóját nemesi címer díszítette” – ahogy a szerzők a könyv utószavában fogalmaznak.
Rita Monaldi és Francesco Sorti
Forrás: Libri Könyvkiadó
Atto Melani többkötetnyi levelezése rendkívüli adalékokkal szolgálhatna Európa történelmére vonatkozóan, ám a felbecsülhetetlen értékű anyag sajnos a halála után elveszett. Az olasz újságíró házaspár levéltári kutatásaik során teljesen véletlenül akadt rá ennek a felbecsülhetetlen eszmei értékű iratanyagnak egy részére. A napvilágra került írások között volt ez a kis könyvecske is, ami a pápákról, a konklávékról és a bíborosokról szóló fontos tudnivalók összegzése. Az 1700-as esztendőben, közvetlenül XII. Ince pápa halála előtt íródott, azzal a céllal, hogy az apát tanácsokkal lássa el XIV. Lajost, hogyan befolyásolhatja a neki tetsző irányba a pápaválasztást.
Az 1600-as évek folyamán Atto Melani nem egy konklávé alatt volt a pápai udvar vendége, így első kézből származó információkkal rendelkezett. Hogy mennyire tudott belefolyni az események menetébe, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem kis szerepet játszott XI. Kelemen pápa megválasztásában. A néha kettős, sőt hármas ügynökként tevékenykedő apát tehát igencsak hatékony eszköztárral rendelkezett, amelynek a Szent Péter trónja című könyv egyfajta summája.
De vajon mennyire lehet ez az olvasmány tanulságos a ma embere számára? A konklávék szabályai 1996-ig ugyanazok voltak, mint Atto Melani idején. Elvileg bármely megkeresztelt római katolikus férfi megválasztható volt, gyakorlatban azonban 1389 óta csak bíborost választottak pápának. A pápa halálát – vagy lemondását – követő 16., de legkésőbb a 19. napon a bíborosok bevonultak a konklávéba, melyet teljesen elzártak a külvilágtól. A megválasztás közfelkiáltással (per acclamationem), közmegegyezéssel (per compromissum) vagy titkos szavazással (per scrutinium) történhetett – a közfelkiáltással történő pápaválasztást a Szentlélek megnyilvánulásának tekintették. Az érvényes pápaválasztáshoz kétharmados többségre volt szükség, a bíborosok önmagukra leadott szavazatai érvénytelenek voltak. Eredménytelen forduló után azonnal új szavazást kellett tartani, de délelőtt is, délután is csak kettőt. Ha a megválasztott a kinevezést elfogadta, azonnal a teljes pápai hatalom birtokosává vált, nevet választott magának, majd a legidősebb diakónus bíboros kihirdette a római népnek: Habemus papam! – Van pápánk! (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon.)
II. János Pál pápa apostoli konstitúciójának értelmében 1996-ban a rendszer némileg módosult. Többek között kikötötték, hogy a folyamatból ki kell zárni a konklávé tagjain kívül mindenfajta egyéb egyházi méltóság vagy bármilyen rangú és rendű laikus hatalom beavatkozását.
Ugyan mi indokolta volna ezeknek a változásoknak a bevezetését egy ezer éve ugyanúgy működő rendszerben, ha nem épp azoknak a szempontoknak az érvényessége, amit a 17. században Atto Melani is felvetett? Az apát szerint korának konklávéi az utolsó csepp vérig tartó magánháborúknak voltak a színterei. Bár az ármánykodás nem volt látványos, de folyamatos személyeskedés, rejtett csapdák, bosszútervek és tragikomikus esetek formájában nyilvánult meg állandóan. A forrongó békétlenkedés eme mikrouniverzumában olyan bizarr elnevezésű „bandák” között folyt a harc, mint a Repülő Lovasszázad vagy a Buzgók. Mindentől és mindenkitől óvakodni kell, figyelmeztet Atto.
A könyv két részre osztható: az első fejezetben az apát pontokba szedett tanácsai olvashatók XIV. Lajos számára, amelyek segíthetnek a francia királynak megérteni és a neki tetsző irányba befolyásolni az eseményeket. A második részben az 1691-es konklávé eseményeinek elemzését olvashatjuk, amely példátlan módon hat teljes hónapig tartott, és mindenki meglepetésére egy teljesen esélytelennek tartott bíboros, Antonio Pignatelli megválasztásával zárult.
Bár a Szent Péter trónja a szó szoros értelemben nem része a szerzőpáros hétrészesre tervezett regénysorozatának (a kötetek címe egy latin nyelvű mondatot ad ki: Imprimatur secretum, veritas mysterium, unicum az utolsó két rész címét a szerzők mind a mai napig titokban tartják, teret engedve a rajongóknak, akik folyamatosan próbálják megfejteni a szerzők ezen keresztül közvetített üzenetét), mégsem hiányozhat az igazi rajongók gyűjteményéből. Nem csupán azért, mert ezúttal szeretett hősük közvetlenül szól hozzájuk a könyv lapjairól, hanem azért is, mert az 1700-ban Rómában játszódó, Secretum című regény eseményeinek a hátterébe enged bepillantást. (A sorozat egyébként a negyedik résztől kezdve minden alkalommal egy kísérő kötettel is gazdagodik, magyarul is olvasható a Mysteriumot kísérő Intrika című kisregény. A szerzők jelenleg az ötödik köteten dolgoznak.)
Melani Vatikánja egy szenvedélyektől izzó katlan. Egy konklávé megnyerésének az eszközei ugyanazok, amelyek bármilyen területen az ember segítségére vannak, ha a hatalom útjára akar lépni: a hízelgés, a csalás, a korrupció, de legfőképpen a kémkedés. Ahhoz viszont, hogy megismerjük egy ember természetét, vérmérsékletét, észjárását, a gyenge pontjait kell kiismerni. Ennek érdekében pedig a legjobb, ha a körülötte élők pletykáira hagyatkozunk.
(Rita Monaldi – Francesco Sorti: Szent Péter trónja – A pápaválasztás titkai, Libri Könyvkiadó, 2013. 94 oldal, 2290 forint)
