Laikusként is hasznos megismerni az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozáshoz a táplálékcsoportokat, tisztában lenni az ennivalóból származó energia és a tápanyagok fogalmával, szerepével. Ugyanakkor az egyénre szabott, hosszú távon alkalmazott étrendet, diétát célszerű szakemberrel, dietetikussal egyeztetni, aki figyelembe veszi az életmódot, az aktuális egészségi és tápláltsági állapotot, valamint a megvalósíthatóságot is.
A lúgosítás kapcsán évek óta rá-rácsodálkozunk a pH, azaz vegyhatás csodájára, hogy mire is képes, mert akik le akarnak fogyni, de javítanának ízületi panaszaikon, cukorbetegek, daganatos betegségben szenvednek, és az örök fiatalság elixírjét keresik, azok a lúgosító étrendben megoldásra lelnek, ígérik a reklámok, hírlevelek. A fantasztikus hatású lúgosító módszerekről, készítményekről naponta érkező kínálat értelmezéséhez, a mérlegeléshez szeretnénk támpontokat adni az alábbiakban.
Egy vizes oldat savasságát vagy lúgosságát a pH-értékkel szoktuk jellemezni. A pH a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusa. A kémhatást a pH számszerűsítve jelöli. A pH 0-tól 7-ig: savas, a pH = 7 semleges, a pH 7-től 14-ig: lúgos vegyhatást jelez.
Kémiából ismert, hogy puffer oldatokhoz bizonyos mennyiségű savat vagy lúgot adva, azok pH-ja csak kismértékben változik, a puffer állandó pH-értéket biztosít egy rendszerben. A vér többféle pufferrel is rendelkezik. A legnagyobb puffer kapacitással a vörösvértestekben lévő hemoglobin bír. Ugyancsak jelentős a plazmafehérjék puffer hatása. Különleges helyet foglal el a pufferek közt a szénsav/bikarbonát-rendszer, szénsavösszetevője illékony, a tüdőn keresztül a CO2 gáz formájában eltávozhat. A nem illékony savakat a vese választja ki, elsősorban a szénsav bomlása során keletkező bikarbonátionok visszatartásával.
Anyagcsere-folyamataink során sejtjeinkben szüntelenül savak képződnek. A legáltalánosabb tápanyag a sejtek számára a glükóz, azaz szőlőcukor, melyet egyszerű vagy összetett szénhidrátokból a táplálékkal veszünk magunkhoz, de a szervezet más forrásból is (például aminosavak) képes előállítani. Az energia kinyerésének a végső folyamata az oxidáció, melynek során szén-dioxid és víz keletkezik. A szén-dioxid (CO2) kémiai szempontból savképző anyagnak tekinthető, vizes közegben a vízmolekulákkal reakcióba lépve szénsavat hoz létre. A sav-bázis egyensúly fenntartásában a legfontosabb szervek a tüdő és a vesék.
A jövő héten a test és az ételek sav- és lúgtartalmáról olvashatnak.
További dietetikai információk: www.mdosz.hu.
