Az egyik madárdal, úgy hangzik mintha egy tücsök ciripelne nagyon kitartóan a nádasból. Még ha fel is figyel valaki erre a hangra és érdeklődve körbenéz, akkor sem gyanakszik madárra, hiszen nem lehet látni egyet sem. Ráadásul a hang forrását is nehéz megtalálni, mivel a nádi tücsökmadár éneklés közben több különböző irányba is elfordítja a fejét, így újra és újra más irányból „érkezik” a hang. Ez a pici – veréb méretű, de annál karcsúbb – madár a nádszálak között bujkál, és még ha fel is kapaszkodik egy nádszál végére éneklés közben, akkor sem egyszerű észrevenni, hiszen egyszerű barnás színezete van.
A másik madár hangjára már szinte mindenki felfigyel, hiszen furcsa strófákból áll, és emellett igen hangos is. Ő a nádirigó. Nevével ellentétben nem áll közeli rokonságban a rigókkal. A fekete rigótól valamivel kisebb termetű, egészében véve barnás színezetű madár. A nádas szinte bármely részéről szólhat, ám különösen kedveli a nyílt víz felé eső nádszegélyeket. Hangjának legjellemzőbb része egy „kara-kara-kit-kit-kit\"-tel visszaadható, sokszor ismételt rész. Éneke a felvételen a jellegzetes résszel kezdődik (3–5. másodperc), ám később is többször hallható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!