A lendvai főutca és a százéves fagylaltrecept

Lendva kis város nagy történelmi múlttal. Ezt legszebben a Fő utca tükrözi, mely mindent elmond gazdasági és kulturális állapotáról.

De mielőtt betérnénk egy frissítő hideg finomságra, tegyünk egy rövid történelmi sétát: a lendvai főutca legendás korszakát az osztrák−magyar kiegyezés és a II. világháború közötti időszakban élte. 1890-től a városba nyugati irányból érkező utazó a Vasút utcán haladt végig. Figyelmét 1907-től már a Hungária Hazai Ernyőgyár impozáns, szecessziós stílusú épülete keltette fel. Vele szemben a nagy kártyapartik helyszíne, a Deutsch vendéglő állt.

Utána következett a Toplak család vaskereskedése és családi háza, mögötte a kovácsműhellyel. Egyes korszakokban a Vasút utcából balra kanyarodó szakaszon az evangélikus egyház iskolája és 1934-ben épült temploma volt. Mellette ma is a Fő utca dísze, a felújított egykori Varga-ház áll, amelyet a Neubauer-ház követ szép szecessziós kapujával.

A ma könyvtárként működő szecessziós stílusú, mesés villa Laubhaimer Oszkár királyi közjegyző otthonául szolgált, ezzel szemben a járásbíróság épülete kapott helyet. Már akkor is a Korona szálló és a parkban álló egykori városháza volt a városközpont két legpatinásabb épülete. Az utca kiöblösödése egykoron a Deák Ferenc tér elnevezést kapta, ahol nemcsak közkút állt, hanem egy ideig az országzászló is. Sorsfordító időket éltek meg a város tekintélyét sugárzó főutcai középületek is: az Alsólendvai Takarékpénztár, a Szent Katalin-templom, az iskolanővérek kisdedóvóként használt villája és az Esterházy Hercegi Erdőfelügyelőség székháza.

Az idők folyamán sok minden átalakult, a legendás macskaköves Fő utca házaiból többet lebontottak, és a lakók egy része már elhunyt. Az utcához viszont mindmáig hozzátartoznak hűséges, jó szellemei is: így a templomtéri gesztenyefák; Bánutai (Kancsal) Éva, aki a város egyik legrégebbi vendéglős családjából származik; s a mindig készséges és finom fagylaltot készítő cukrászok, Delili Delil a „felső” és Nedzadij Dervisi, az „alsó” fagylaltozóból. Aztán jobbra és balra tőlük sorakozik a fodrász, a cipész, a fényképész, a virágüzletek

A két virágüzlet között betérünk a „felső” fagylaltoshoz, melynek neve Stari grad (Óváros). Delil Deliléknél, a 112 éves múltra visszatekintő fagylaltoscsaládnál vendégeskedünk. Hogy ebből az iparból több mint száz éve meg tudnak élni, az bizony a fagylalt kiváló minőségére utal. Ez igaz Nedzóékra is, az „alsó” fagylaltosra, aki közben Zalaegerszegen is bővítette kínálatát. A két családnál mindig ugyanannyi egy gombóc ára (ma egy euró), és köztudottan óriási adagot mérnek.

Delilék cukrászdájukban ma is több mint húsz fajta saját készítésű fagylaltot kínálnak. Nem is olyan régóta − úgy 20 éve − még eredeti mézédes baklava, kremsnit (krémes) és selyemcukorka is szerepel a kínálatban, a nagypapa, majd az apa, most pedig Delil saját készítményeként. A Delil család Macedóniából, Gajre faluból költözködött Muravidékre, Delil dédapja 1901-ben telepedett le Lendván. Hogy a család fagylaltkészítéssel foglalkozik, nem véletlen, hiszen Gajre faluban szinte mindenki fagylaltos, így a mesterség választása kézenfekvő volt. Az ügyes fagylaltkészítők szétszéledtek szerte a világban, Lendvára is jöttek, ahol már a kezdetektől tejes-jeges-krémes csokoládé-, vanília-, eper-, citrom- és puncsízű ínyencséggel kényeztették a város lakóit. Az ízek felsorolása nem véletlen, hiszen ezek a fagylaltok családi recept szerint készülnek még ma is. A dédapa után fia, Abdul, majd 1980-ban az unoka, Murat, majd a dédunoka, Delili viszi tovább a mesterséget, fiúágon meg nem szakítva a családi hagyományt már 110 éve

„Fiam, te csak nézz, és tanulj! Jegyezz meg mindent, és tudd fejből! Ha papírra írod a receptet, azt elveszítheted, ha a fejedben van, ott örök időkre megmarad” − mondta Delili nagyapja. Még emlékszik arra, amikor a fagylaltosok triciklin járták a falvakat, búcsúkat, vásárokat, és csengővel jelezték, hogy itt a jó fagylalt. A műanyag vagy fadoboz jéggel volt töltve, benne 3-4 edény a fagylaltoknak: vanília, csokoládé, eper és citrom. Bizony jól kellett pedálozni, nehogy a finomság elolvadjon célba érés előtt.

Régi idők, új idők, mindig jó a lendvai fagylalt. Remélhetőleg még sokáig, még ha a „felső” fagylaltos két fia − Burim és Altrim − más szakmában is látja jövőjét.