Kovács Gyula pórszombati erdész, a Tündérkert megvalósításának fő szakmai segítője az őshonos gyümölcsfák ágait még a tél folyamán alanyba oltotta. Májusban pedig végre ünnepelhetett a hodosi magyar közösség. A kertkapun lévő nemzetiszín szalagok átvágását követően a gyümölcsfák fogadott gondozói – magas rangú vendégek, intézményvezetők, polgármesterek, magánszemélyek, adományozó családok – elültették a facsemetéket, összesen 46 gyümölcsfát (téli savanyúalma, mosánszki, batul, mézeskörte, sózókörte vagy éppen Petőfi almafája) a berkenyefák mellé. A kert perceken belül megtelt élettel, az első öntözés pedig nemsokára tavaszi eső formájában az égből érkezett.
Ez egy sikertörténet, talán az elmúlt időszak legsikeresebb kezdeményezése. A Csángóföldtől a Felvidékig mindenütt vannak Tündérkertek, génbankok, most pedig már a Muravidéken is. Jó irányba haladunk, hiszen ezek az értékek mára felértékelődtek. Itt nem csak a fákról van szó, itt szó van a helytörténeti értékekről, a krónikáról, a gasztronómiáról. Tehát a néprajz, a kronológia mind benne van ezekben a kis Tündérkertekben – vallja Kovács Gyula örökségvédő gyümölcstermesztő.
Dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató és muzeológus szerint pedig a génbank példát is mutat szélesebb körben a szlovéniai és az őrségi lakosságnak. Meggyőződése, hogy a kapornaki Tündérkert biológiai értéke a következő években rohamosan nőni fog, filozófiai üzenete pedig bekerül a köztudatba.
Abraham Boris, a hodosi magyar önkormányzat elnöke ehhez azt fűzi hozzá, hogy amikor fát ültet az ember, azzal a béke és a remény magvait plántálja a földbe. Reményt, mert bízunk abban, hogy a fák a jövő generációit szolgálják majd.
