Az őrségi ember életében a gyümölcsfáknak fontos szerepe van, a termés felhasználását, a fák gondozását hagyományok övezik. A feltételek is optimálisak a termesztéshez, ezt bizonyítja az is, hogy az Őrség szlovéniai részén, Goricskón szinte minden háznál találni szépen termő gyümölcsfát.
Sajnos azonban az utóbbi években az őshonos fák pusztulásnak indultak, a helyüket folyamatosan az új, nemesített fajták vették át. A régi fajok megmentését a hodosi magyar nemzetiségi önkormányzat azonban felkarolta, és örökségvédelem címén a kapornaki tájház udvarán létrehozta a Muravidék első Tündérkertjét.
Őshonos gyümölcsös kialakításához talán méltóbb helyet találni nem is lehetne, mint egy tájház kertje. Kapornakon található az őrségi ember életét bemutató néprajzi gyűjtemény a Skerlák-házban. A ház a 20. század első harmadában épült, akkoriban a környék legnagyobb pálinkafőzdéje működött itt. Az épület lakrésze a szűk folyosóról nyíló konyhából, a kamrából és két szobából állt, ma a Hodosról, Kapornakról és Domonkosfáról összegyűjtött néprajzi tárgyak otthona. Az épület alagsorában a borospince és a pálinkafőző található, a portán pedig különböző rendeltetésű épületek sorakoznak: cséplőpajta, faragókamra és egy boronából rótt méhes. A tájház vonzó kirándulóhely az Őrségbe érkező turistáknak, a helyiek pedig számos rendezvénnyel visznek életet a falak közé.
Az őshonos gyümölcsös megvalósításának ötlete 2011-ben merült fel először, szintén egy hagyományos rendezvény, a Kapornaki Találkozó alkalmával, mely az országos hírű Őrségi Vásár nyitóeseménye. A rendezvénynek akkor a gyümölcstermesztés volt a témája, amiről dr. Lendvai Kepe Zoltán lendvai muzeológus, néprajzkutató tartott szakmai előadást, és a régi fák megőrzésének fontosságáról is szólt. A hodosi magyar nemzeti önkormányzat elnöke, Abraham Boris meghallotta az előadás üzenetét, amit szinte azonnal a szakemberekkel való eszmecsere követett. Hamarosan megkezdődött a környéken az őshonos gyümölcsfák oltóágainak gyűjtése, majd a még fellelhető, igen ritka és értékes berkenyefák felkutatása. Az akciónak híre ment az egész Muravidéken, sőt Goricskó szlovén falvaiban is. Sorra érkeztek az oltóágak, illetve berkenyefa-tulajdonosok jelentkeztek. A munka sikerét fémjelzi, hogy idén januárban a tájház mögötti telken elültettek kilenc új berkenyefát, illetve a tavaly betakarított gyümölcsből kifőztek csaknem 25 liter tiszta berkenyepálinkát, ami a tájház pálinkája címet viseli és amit az odalátogatók meg is kóstolhatnak.
Kovács Gyula pórszombati erdész, a Tündérkert megvalósításának fő szakmai segítője az őshonos gyümölcsfák ágait még a tél folyamán alanyba oltotta. Májusban pedig végre ünnepelhetett a hodosi magyar közösség. A kertkapun lévő nemzetiszín szalagok átvágását követően a gyümölcsfák fogadott gondozói – magas rangú vendégek, intézményvezetők, polgármesterek, magánszemélyek, adományozó családok – elültették a facsemetéket, összesen 46 gyümölcsfát (téli savanyúalma, mosánszki, batul, mézeskörte, sózókörte vagy éppen Petőfi almafája) a berkenyefák mellé. A kert perceken belül megtelt élettel, az első öntözés pedig nemsokára tavaszi eső formájában az égből érkezett.
Ez egy sikertörténet, talán az elmúlt időszak legsikeresebb kezdeményezése. A Csángóföldtől a Felvidékig mindenütt vannak Tündérkertek, génbankok, most pedig már a Muravidéken is. Jó irányba haladunk, hiszen ezek az értékek mára felértékelődtek. Itt nem csak a fákról van szó, itt szó van a helytörténeti értékekről, a krónikáról, a gasztronómiáról. Tehát a néprajz, a kronológia mind benne van ezekben a kis Tündérkertekben – vallja Kovács Gyula örökségvédő gyümölcstermesztő.
Dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató és muzeológus szerint pedig a génbank példát is mutat szélesebb körben a szlovéniai és az őrségi lakosságnak. Meggyőződése, hogy a kapornaki Tündérkert biológiai értéke a következő években rohamosan nőni fog, filozófiai üzenete pedig bekerül a köztudatba.
Abraham Boris, a hodosi magyar önkormányzat elnöke ehhez azt fűzi hozzá, hogy amikor fát ültet az ember, azzal a béke és a remény magvait plántálja a földbe. Reményt, mert bízunk abban, hogy a fák a jövő generációit szolgálják majd.
