Az Őrség szlovéniai részén, Goricskón, a pártosfalvi parton a fák közt megbújva utasítja el a szánakozó tekinteteket. Pedig volna miről mesélnie, mégis hallgat bölcsen, hadd legyen csak mások szemében az, aminek képzelik.
Az épület az idők folyamán hol az egyik, hol a másik országot szolgálta. Mára csak a homlokzata maradt meg, középen a családi címerrel, és néhány fél fal küzd még az összeomlással. A gróf unokája és egyben a Matzenauer-birtok egyik örököse, Zrim Karolina, azaz Médi, a nyugdíjas tanárnő ma a kastély szomszédságában él, és feleleveníti nekünk a történetet, mely tényleg olyan, akár a mesében.
Egyszer nagyon régen, több mint száz évvel ezelőtt, a Monarchia idején cseh földön, Nikolsburgban – ma Mikolov – élt egy férfi, Karl Matzenauernek hívták. Katonai iskolát végzett, ezredesi ranggal diplomataként bejárta a világot. Katonai követ volt Libériában, Iránban, Oroszországban, Nigériában, konzuli teendőket látott el Venezuelában, Peruban, Bolíviában. Megírt három történelmi könyvet Bolíviáról, Nicaraguáról és Peruról. Kitüntetések, érdemrendek sora fémjelezte karrierjét. XIII. Leó pápa avatta tiszteletbeli gróffá, az egyházfőtől két bibliát és egy nunciusgyűrűt kapott ajándékba a Vatikán diplomáciai képviselőjeként.
A fiatal gróf kétszer nősült, Krischker Marijában (Mercedes), második feleségében találva meg igazi párját. Házasságukból öt gyermekük született, Friderik, Kurt, Eimi, Mercedes és Emerik. Mivel a fiatalasszony lebetegedett, a gróf egy nyugodt, csendes helyet keresett, ahol felépülhetett. Ezt a helyet magyar földön, Vas megye területén, Pártosfalván – akkor még Prosznyákfa – találta meg, ahol egy bárótól gyönyörű kastélyt vásárolt, amire Budapesten vett fel kölcsönt. Így telepedett le 1900-ban a Matzenauer-família ebben a kis faluban. A gróf első feleségétől született két fia is velük élt, így hét gyermeket neveltek. Később csak Emerik és Mercedes maradt a faluban, gazdálkodva a családi birtokon.
A kastélyt 1800-ban olasz építőmesterek építették, jelük, az oroszlán még ma is látható az ablakok sarkaiban. A balkon felett dupla címer látható, rajta írás: Pro patria – a hazáért. Az épületben 26 helyiség volt, szobák, konyhák, és még egy kis kápolna is, ahol miséket tartottak. Egy szép park tartozott hozzá, puspángbokrokkal a bejárat előtt, középen sétaút vezetett le a szökőkúthoz, körös-körül padok és virágos bokrok mindenütt. Százéves platánok, fenyőfák és piros levelű bükkfák – amelyek még ma is itt állnak.