Bellosicsnak, a magyar népfőiskolai mozgalom egyik elindítójának, aki a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában végzett úttörő tevékenységet, s ezenkívül az elsők között publikált magyar, illetve német nyelven az akkori magyarországi szlovének néprajzáról, ugyanis a nagy lendvaiak között a helye, vallja a muravidéki magyarság.
Bellosics Bálint életének egy rövid idejét töltötte a történelmi Alsólendván. A szomszédos Rédicsen született 1867. október 10-én, szülei a közeli nyakasházi birtokon gazdálkodtak, ám amikor Bellosics Bálint alig öt-hat éves volt, Lendvára, az akkori Alsólendvára költöztek. Anyja, Péntek, azaz Petek Karolina Felsőlendván, a mai szlovéniai Gradon született, apja Csendlakon, azaz a mai Tisinán élt. Gyökerei tehát két nemzetből eredtek, ami munkásságára is hatott.
Iskolái befejezése után a vidéken szeretett volna maradni, de Bajára nevezték ki tanárrá, ott családot alapított, majd a Bajai Tanítóképző Főiskola igazgatója lett. Pedagógusként is jelentős munkásságot fejtett ki, ő alapította az első magyar népfőiskolákat. Szakmája mellett mindvégig a néprajzzal is foglalkozott, kutatta Baja környékének néprajzát, az ottani délszláv és német kisebbségeket. 1916. január 15-én, 49 évesen távozott az élők sorából.
Érdemeit, a nemzetiségek és a népek barátságának előmozdításában, a századfordulón dúló gyűlölködés eltüntetésében, valamint a néprajz által „önmagunk megismerése érdekében” tett fáradozásait azonban 100 év távlatából is érdemes figyelemmel kísérni. Ehhez a társaság alapító okiratának 1. szakasza szolgáltat elegendő magyarázatot: „A Magyarországi Néprajzi Társaság célja a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek tanulmányozása, valamint kölcsönös megismertetése útján a hazában élő népek közti testvéri egyetértésnek és együvé tartozás érzésének ápolása.” A folytatásról tudjuk, hogy milyen volt. Világháború, Trianon, s még egy világháború
Bellosics félbeszakadt munkásságát és érdemeit túlharsogta az első világháború csatazaja, majd a második világháború és az azt követő vasfüggönyös időszak. Munkáját az utókor nem tudta kellőképpen értékelni, életművének nagy része most is kéziratban található. Ma azonban az utókornak kötelessége az arra méltó személyek tiszteletét feleleveníteni és megadni mindenkinek a neki kijáró méltó emléket és emlékhelyet. Bellosics Bálintnak vannak emléktáblái Baján, Zalaegerszegen, Rédicsen immár három is, hiszen idén tavasszal szülőházán és a templomon is, melyben megkeresztelték, emléktáblát lepleztek le.
Alsólendvai, nekünk, Lendva-vidékieknek mindenképpen a legfontosabb időszakának ezzel a szoborral állítunk emléket. Rajongásig imádott szülőföldje, ifjú éveinek városa ezzel visszafogadta, Bellosics Bálint ezzel visszatért, hazatért.
