A színes fonal víg táncot jár

Lágyan, de precízen ölti a mintákat Horvát Margit, a Muravidék első népi iparművésze.

Már gyermekkorában megtanult kézimunkázni, ügyesen kötött és horgolt. Akkoriban az őszi és a téli hosszú délutánok asszonyi elfoglaltsága a kötés, a horgolás volt. Aki ezt művelni tudta, a család számára elkészíthette a szükséges holmikat: kardigánt, mellényt, sapkát, sálat, kesztyűt, zoknit. Emellett a lélek táplálékát is jelenti a csipkekészítés, a hímzés.

„Anyámtól kislánykoromban tanultam kézimunkázni, és amikor elkezdtem iskolába járni, már tudtam kötni, horgolni. Harmadik osztályos koromban – kis segítséggel – megkötöttem az első mellényt. Nem volt akkoriban bőséggel fonal, ezért egy horvát »motozónőtől« vettük. Amikor apám látta, milyen nagy kedvem van kötni, bicikliküllőből készített nekem kötőtűt. Később a könyvesboltban kézimunkakönyveket vásároltam, minták után kutatva. A keszthelyi nagynénim pedig a horgolás és a kötés mellett hímezni is szeretett, így tőle is rengeteg mintát kaptam. Amikor férjhez mentem, igyekeztem az otthonunkat csipkékkel, asztalterítőkkel, díszpárnákkal szebbé tenni és a család számára szép holmikat készíteni. Rengeteget varrtam, kötöttem, horgoltam. Akinek tetszett ez az elfoglaltság, annak a fortélyokat már akkor megmutattam” – meséli Margit. Amíg nem csatlakozott a kézimunkaszakkörhöz, nem ismerte az öltések „hivatalos” elnevezéseit, sem a minták nevét, eredetét.

Az azóta megszerzett tudásért hálás a szakkörnek és vezetőjének, a zalaegerszegi Török Etának, aki már több tíz éve segíti tudásával a muravidéki magyarokat a hagyományok felélesztésében. Horvát Margit így a tudását a népművészetről, a tájegységek gazdag mintavilágáról – köztük a helyi hetésiről – a szakkörben szerezte meg, hasonlóan a többiekhez, hiszen a vidéken addig főleg a polgári hímzés volt elterjedt. Ma a hímzőasszonyok egyre több és szebb felkutatott eredeti minta közül válogathatnak, a vidéken pedig valóságos hímzőszakkör-mozgalom működik.

Horvát Margit ma már szakmai mentorrá vált, öt kézimunkakörben tanítja az öltések technikáját. Önzetlenül adja át a tudást a minták világáról, összeválogatásuk fontosságáról, a minták lenyomásának, a tervezésnek a jelentőségéről. „A legtöbb érzéket a színek összeválogatása igényli. Itt, a Muravidéken a kalocsai mintát igencsak szeretjük kicifrázni, pedig nem kell. Az ibolya csak lila lehet, a rózsa sárga, piros vagy rózsaszín. A hetési hímzés fehér, fehér-piros vagy fehér-piros-kék lehet.”

Margit kézimunkái az otthonában külön szekrényben kaptak helyet, ahol példásan, minták szerint csoportosítva sorakoznak, vagy a lakás díszeként az asztalon, a falon, az ablakon csodálhatjuk meg őket. S Horvát Margit „műhelyében”, hála Istennek, folyamatosan új és új darabok készülnek – eredeti népi és polgári mintákkal. A kincsesláda szinte kimeríthetetlen. Mert aki a hímzést megszereti, az öltések, a színes fonalak nélkül egyetlen napját sem tudja már elképzelni.

Horvát Margit 2003-ban a Muravidékről elsőként szerezte meg a népi iparművész címet, 2004-ben muravidéki magyar kulturális nívódíjában részesült, 2005-ben pedig Magyarországon mezőségi szobaberendezéséért aranyplakettet kapott.

A hímzések a muravidéki hímzőkörök kiállításain csodálhatók meg, a következő hetekben például Dobronakon, Göntérházán, Pártosfalván. Szinte mindenhol találkozhatunk Horvát Margittal is.