A vásár, ahonnan kitiltották a „plasztik hacacárét”

Katalin-napi vásár Lendván, a kézműves portékák kavalkádja.

A Magyar Nemzeti Művelődési Intézet (MNMI) munkatársai 2004-ben, amikor megnyílt a Bánffy Központ, egy olyan rendezvény megvalósítására törekedtek, ami kötődik a magyarsághoz, a hagyományokhoz, és megszólítja az aktív kézműves mestereket. Ekkor született meg a Katalin-napi vásár felélesztésének ötlete, amely ma Lendva városának egyik kiemelkedő eseménye.

A legelső kézműves kirakodó a Bánffy Központ udvarában kapott helyet, mindössze négy standdal. A következő években a rendezvényt egyre nagyobb érdeklődés övezte, s a folyamatosan bővülő árusokkal lassacskán kinőtte az udvar falait. 2010-ben a MNMI, most már a városi Turizmus Kft.-vel karöltve új helyszínre, a város szívébe, a Szent Katalin plébániatemplom melletti térre költöztette a vásárt, mellyel az egyházi ünnephez helyileg is közelebb sikerült hozni a rendezvényt. A lendvai Katalin-napi vásár varázsa a kézműves termékek széles választékában rejlik.

A „plasztik hacacárét” árusító búcsúsok ugyanis az utolsó években már nem kapnak helyet a vásári forgatagban. A több mint 50 stand, hazai és határon túli mesterek portékáit kínálja, melyek nyomán ízelítőt kaphatunk a vidék – Muravidék, Zala és Vas megye – sokszínűségéből. Fazekas, kerámia-, bőr- és csuhétermékek, szőttesek, hímzések, faragott, fonott tárgyak, mézeskalács, méhészáru közül válogathatunk. No és persze a karácsonyi díszek sem hiányozhatnak, adventi koszorúk, gyertyák, kis harangok és angyalkák száz- és százféle módon, más és más technikával elkészítve.

Önkéntes adományok fejében a tanintézmények, csoportok és egyesületek is árulják egyedi, kézi készítésű csecsebecséiket. A vásár hangulatához az illatok és ízek is hozzátartoznak. A hidegben kihagyhatatlan a fahéjas, fűszeres forralt bor és a sült kolbász párolt káposztával. Van, aki kocsonyát vagy kürtős kalácsot csomagoltat, mondván, jó lesz az másnap uzsonnára.

Ahogy a szétnézünk, az emberek csoportokban ácsorognak, beszélgetnek, nevetgélnek, egy kicsit mindenki ráér, elfelejteti a rohanást, és kikapcsol. Míg kezdetben a szervezők azt tartották szem előtt, hogy életet vigyenek az elfelejtett hagyományba, ma az a cél, hogy a vásár kulturális, hagyományőrző mivolta összeolvadjon a lehetőséggel, amit a vásár a kézműveseknek kínálnak termékeik eladásához.