A XIX. századi Alsólendva további fejlődésének egyik záloga volt, hogy megfelelő tőkét biztosítson a befektetésekhez, ehhez pedig a városnak saját pénzintézet szükségeltetett. Nem utolsó sorban ennek történelmi „alapja” is volt, hiszen a XV. század első felében a lendvai Bánffyak a királyi döntés értelmében azon nyolc magyar főméltóság között voltak, akik pénzverési jogot kaptak, s akkor készült a Bánffy-dénár.
A takarékpénztár megalapításának kezdeményezője Kakasdi Hajós Mihály ügyvéd volt (az önálló Szlovénia első magyarországi nagykövete, Hajós Ferenc dédapja), aki az ügy mellé állította a város módosabb polgárait. A lelkes szervezőmunka eredményeként 1873-ban megalapították az Alsólendvai Takarékpénztárt 40 ezer forint alaptőkével. A pénzintézet olyan sikeresen működött, hogy egy évtized múlva, pontosabban 1884-ben felépítette saját székházát, amely szinte felismerhetetlenségig átalakított formában ugyan, de ma is áll Lendva Fő utcáján.
A takarékpénztár kedvezően hatott a szélesebb környék gazdaságára is, Lenti, Zalalövő, Letenye, Tapolca, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Csáktornya lakossága is igénybe vette szolgáltatásait. Az első hitelfelvevők kereskedők, kocsmárosok, iparosok, értelmiségiek voltak. A takarékpénztár biztosította a hitelt egyebek között az alsólendvai polgári iskola, a járásbíróság, az ernyőgyár, az iskolanővérek óvodája, a Laubhaimer-villa... építésére.
Az első világháború alatti válságos időszakot a takarékpénztár is megérezte, a hadikölcsönök és az infláció miatt az alaptőkéje jelentősen csökkent. Az első világháborút követően pedig állami felügyelet alá helyezték és csak 1923 után működhetett ismét önállóan. A második világháború alatti működéséről kevés adat áll rendelkezésünkre, annyi azonban bizonyos, hogy az 1945 utáni jugoszláv egypártrendszer a pénzintézetet megszüntette.
Az Alsólendvai Takarékpénztár alapítása után csak 25 évvel később kapott vetélytársat a városban, amikor 1898-ban Lendva módosabb kereskedő és iparos polgárai megalapították az Alsó-Lendva Vidéki Takarékpénztár Részvénytársaságot. A két bank a XX. század elején komoly konkurenciát jelentett egymás számára. A részvénytársaság az 1930-as évek elején a nagy gazdasági világválság következményeként nehéz helyzetbe került és 1938-ban végleg felszámolták.
Ma más a bankpiaci helyzet Lendván, a városnak természetesen nincs önálló bankja, a nagy állami bankok kisebb egységei teljesen elegendőnek bizonyulnak. A valamikori pénzintézetek fényét és emlékét leginkább a szenvedélyes gyűjtők őrzik. A Lendva-vidéki Mursics József például tekintélyes, egyedülálló numizmatikai gyűjteményt hozott létre, amely felöleli a magyar és a szlovén történelmet.
Gyűjtési területe a Muravidék területe 1848-tól a mai napig, így időben az úgynevezett Kossuth-bankóktól kezdődően a dualizmus korán, a Jugoszláv Királyságon, egyéb délszláv államalakulatokon keresztül az önálló szlovén államig terjed. A régi pénzek gyűjtését a ma valamivel 50 év feletti vegyészmérnök általános iskolás korában kezdte el, sajnos azonban ez a gyűjtemény elveszett, majd igazából egy erős évtizeddel ezelőtt indította el ismét komolyabban ezt a – szavai szerint – hobbit, illetve egyfajta befektetést is.
A gyűjteménye, mondhatnánk, teljes, gyakorlatilag befejezte a gyűjtést a területen, a hiányzó példányok – csak néhány ilyen van – már olyan értéket képeznek, amit egyszerűen nem tud megfizetni. Külön érték a hibásan nyomott, illetve vert pénzek gyűjteménye, mely európai szinten az egyik legkomplettebbnek számít, így természetesen fellelhetők benne becses ritkaságok is.
A Mursics-gyűjteményt eddig nemigen láthatta a nagyközönség, a napokban viszont a muravidéki pénzintézetek 140. évfordulója alkalmából a lendvai múzeumban rendezett kiállításra az 1848 és 2013 között a Muravidéken forgalomban lévő bankjegyek és pénzérmek témakörben készített válogatást gyűjteményéből. A kiállítást a nagyérdemű december 3-áig tekintheti meg.
