A lendvai Szent Katalin-plébániatemplom

A hívő gyülekezet anyagi támogatásával épülhetett újjá a templom.

Nemcsak a főoltár, a tabernákulum is teljes felújításon esett át: első alkalommal azóta, hogy 1751-ben Franc Tauzy akkori zágrábi püspök felszentelte. A tabernákulum gráci műhelyben készült, a Szent Katalint ábrázoló festményt pedig 1888-ban Felix Barazutti itáliai festőművész készítette. A hívek támogatásával újult meg a templom.

Különböző források szerint Lendván már 840 körül templomról számolnak be, az Alexandriai Szent Katalin templom a források szerint 1749 és 1751 között épült. A templomot az Esterházy hercegi család egyik női tagja építtette fel 1749 és 1751 között, Péntek János Ferenc plébános szolgálata idején. Az építkezésnél a főúthoz alkalmazkodtak, így a templom – melyet Tauzy Ferenc zágrábi püspök szentelt fel 1751-ben – nem néz kelet irányába. A templom díszes főoltárát Alexandriai Szent Katalin képe díszíti, melyet 1888-ban Felix Barazutti itáliai festőművész alkotott. Két oldalán négy szentéletű püspök, illetve egyházatya, Szent Ágoston, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely és Szent Orbán életnagyságú szobra áll.

A négy barokk oltár közül a Szent Kereszt oltár művészi értéke miatt emelkedik ki. A Szűz Mária oltárt az Árpád-ház szent királyai, István és László szobrai díszítik. A templombelsőt díszítő barokk freskók sajnos elpusztultak. Az apszis alatt a sírboltot találjuk, ahová a bejárat valamikor az oltár alatt volt, ezt azonban 1936-ban beépítették. A sírboltban az Esterházy család tagjai és a város jeles egyházi személyiségei nyugszanak. Utoljára, 1916-ban Tarnóczy Mihályt temették a templomi sírboltba. A templom jellegzetes barokk homlokzatát a háromemeletes, kettős hagymakupolával fedett torony uralja. A torony tíz évig, 1916 és 1926 között, harang nélkül állt, hiszen a harangokat az első világháború alatt beolvasztották, és csak 1926-ban sikerült új harangokat vásárolni.

A lendvai katolikus plébánia történetében a barokk templom felépítése igen jelentős mérföldkő, múltja viszont a 9. századig vezethető vissza, amikor Nagy Károly frank uralkodó halála után Pribina morva fejedelem 840 körül Lindauban plébániát létesített.

A hagyomány szerint Cirill és Metód szláv hittérítők Róma felé tartva miséztek a lendvai templomban, amely akkor a passaui püspökséghez tartozott. Kocel halála után a Pribina által épített templom a magyarok megjelenésével pusztulhatott el. 1092-ben a Muravidéket a zágrábi püspökséghez csatolták, oda tartozott egészen 1777-ig, amikor a Mária Terézia által alapított szombathelyi püspökséghez került. Minden bizonnyal az egykori lindaui templom helyett épült új is, de bizonyíték csak 1503-ból létezik, amikor egy Szent János-kápolnáról tesznek említést. Ennek fából készült híres domborművét a XIX. században Budapestre, a Nemzeti Galériába szállították.

A főoltár és a tabernákulum a történelem során több – gyakran nem szakszerű – felújításon esett át, de a mostani az első olyan generáció, amely felvállalta a két kegytárgy teljes és szakszerű restaurálását. Erre szükség is volt, hiszen ahogy a felújítást végző Legan vállalat főrestaurátorai hangsúlyozzák: részben nagyon rossz, szinte katasztrofális állapotokra bukkantak az oltár feltárásakor, ami elsősorban annak a következménye volt, hogy az oltár a falnak ért, ezáltal a nedvesség és a penész nagyon kikezdte a szerkezetét. Összesen tíz restaurátor dolgozott a helyreállításon, több fázisban több ezer órát töltve az oltár és a tabernákulum helyreállításával. Az oltár egyik része a bontáskor szétesett, ezt és a többi hiányzó részt a szakemberek a legjobb minőségű anyagokból pótolták. A teljes felújítás költsége néhány euró híján elérte a 90 ezer eurót. A Lendvai Plébánia történelmének egyik legjelentősebb eseményére részben a templomon kívül került sor.

Az oltár és a tabernákulum felújítása alkalmából ünnepi akadémiát is szerveztek a lendvai Színház- és Hangversenyteremben, majd Peter Stumpf muraszombati püspök vasárnapi mise kertében szentelte fel a két ereklyét. A megyéspüspök köszöntőjében elmondta, hogy bár több alkalommal szentelt fel oltárt, első alkalommal volt jelen egy ilyen bemutatáson. Hozzátette: ma is megmutatkozott, hogy a restaurátor sokkal több, mint egy kézműves: művészi precizitással és hittel lehet csak ilyen színvonalas munkát végezni. Az oltár és a tabernákulum felújítása során számos érdekességre bukkantak a szakemberek. Előbukkantak különböző ereklyék is: Szent Krisztina, Szent Orbán és Szent Benedek ereklyéje.

Peter Sumpf püspök, Martin Konrad Dolamic plébános, Anton Balazek Lendva község polgármestere, illetve a restaurációt kivitelező cég nevében Miha Legan egy okmányt is aláírt a felújításról, amelynek egyik példánya a múzeumba került tanúsítványként a nemzeti kincsről, egy másik példányát pedig beépítették a tabernákulumba egy 2013-as anagrammával. Szintén beépítésre került egy ezüstpénz, amelyet Orbán Péter tervezett, s kétnyelvű felirat áll rajta; az egyik oldalon a főoltár motívumát, a másik oldalon pedig a templomot ábrázolja. Egy ilyen ezüstpénzt vehettek át azon adományozók is, akik anyagilag hozzájárultak a két kegytárgy felújításához. Az érmék nem csak a fém nemessége miatt jelentősek, hanem azért is, mert számuk korlátozott, mindössze 100 van belőlük. Az adományozók neve egy külön táblán került az oltárba építve.