A muravidéki „hosszúkalács”

Az igazi muravidéki hosszúkalács megsütése egy egész délelőttöt igényel, de megéri.

Szolarics Nađ Klára
2014. 02. 09. 10:14
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Muravidéken a kalácsot nagyobb munkálatok idején és ünnepnapokra sütötték és sütik. A töltelék megválasztását a család és a vendégek ízlése, illetve a hagyomány határozza meg, így a két örök klasszikus, a mákos és a diós kalács mellett kakaós, lekváros, mazsolás is gyakran kerül az asztalra.

– A kalácssütés egyik titka az, hogy minden hozzávaló – még a sütéshez használt edény is – ugyanolyan meleg legyen. A lisztet átszitáljuk, a tejet meglangyosítjuk, úgyszintén a margarint is. Tejben egy kevés cukorral felfuttatjuk az élesztőt. Ha megvan, ebből és a lisztből kovászt készítünk, s amikor megrepedezik rajta a liszt, kezdődhet a gyúrás – avatott be lépésenként a kalácssütés titkaiba Lőrincz Magdolna Alsólakosból, aki a hosszú vendéglátós évek alatt nem csak a kocsmájukat, hanem annak konyháját is vezette.

 

A keze alól már számtalan illatozó „hosszúkalács” került ki. Magdus anyósa mindig meghagyta, hogy a töltelék olyan széles legyen, mint a tészta, amelyben a dió- vagy a mák szép hatost formáz... A kalács sülhet tepsiben, hosszúkás cserépedényben vagy kuglófformában.

 

Ha a „lisztfészekben” kész a kovász, hozzáadjuk a langyos tejben elkevert tojássárgákat, a cukrot, a sót, a rumot, a meleg margarint, a citrom reszelt héját. A tésztát addig kell gyúrni, amíg kezünktől és az edénytől el nem válik, illetve nem vet hólyagokat. A kelesztés pedig addig tart, amíg a ruhával letakart tészta az eredeti méret duplájára nem növekedik, és már majdnem kifolyik a tálból. A kelesztés alatt van idő a töltelék elkészítésére: a cukrozott, őrölt mákból és az őrölt dióból a tej hozzáadásával kenhető – de nem túl puha – masszát kell kikeverni. A töltelék a csöppnyi kis rumtól és citromhéjtól zamatosabb lesz. A sütéshez használt cserépedényt pedig legjobb igazi disznózsírral kikenni.

 

A gömbölydedre megnőtt tésztát a darás liszttel meghintett nyújtódeszkára buktatva két cipóra kell osztani, ezeket téglalap alakúra nyújtani (nem túl vékonyra!), s megkenni a mákos, illetve diós töltelékkel. Majd feltekerni – tehát úgy, hogy a töltelék hatost rajzoljon –, a módlikba, azaz cseréptálakba helyezni, s még bő fél órát keleszteni. Amikor ismét felemelkedik a tészta, le kell kenni tojásfehérjével, majd pálcával megböködni a dundi hengereket, egészen keresztülszúrva őket. A kalács sütése 200 foknál kezdődik, majd úgy egy óra elteltével 180 fokra vissza lehet venni. A kalács 1,5–2 órán át sül, a kihűlése pedig dupla ennyi időbe telik, de csak akkor lehet szépen vágni, ha teljesen kihűlt a közepe is.

 

Hajdanán a gépi cséplésnél feltétlenül kellett lenni hosszúkalácsnak. Mikor elfogytak a búzakévék, leállt a masina, ekkor jött a kalács és a fröccs. Mindenki kézből ette a kalácsot, ezért vastagabbra kellett vágni, hogy szét ne hulljon. Valamikor a parasztházaknál a diós és a mákos kalácson kívül készítettek szilvalekváros, mazsolás és kakaós kalácsot is.

Gépi cséplések már nincsenek, de a vastagra szeletelés hagyománya máig megmaradt. Hosszúkalács ma szüretkor, a családi ünnepnapokon kerül az asztalra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.