Király Ferenc szobrászművész gyermekkorát a 30-as és 40-es évek paraszti társadalma határozta meg. Rajzkészsége, a formák iránti vonzalma, arányérzéke és kompozíciós képessége korán megmutatkozott. Egyik tanára így biztatta apját: „Király úr, ez a gyerek semmi mást nem tud, csak rajzolni, legjobb volna, ha ilyen irányba gondolkodna a jövőjét illetően.”
Az 50-es évek elején inasiskolai diplomához jutott, majd 1955-ben sikeresen felvételizett a ljubljanai iparművészeti középiskolába. Ösztöndíjat nem kapott, apja támogatta. Ezekben az években szinte éjt nappallá téve dolgozott: gipszbe öntött, kőbe faragott, s a Jože Plečnikről elnevezett rangos díjat már középiskolás korában megszerezte. S bár festőnek készült, a megbízatások és a sok munka a szobrászat felé terelték érdeklődését, különösen a kő vált meghatározóvá nála.
Felvételt nyert a ljubljanai Képzőművészeti Akadémiára, majd hely- és környezetváltoztatás igénye is közrejátszott abban, hogy Zágráb mellett döntött. Ott ismerkedett meg későbbi hitvesével, az amerikai származású Suzanne Moss festőművésszel, aki amerikai karrierépítésre biztatta. Ez azonban egy év ott-tartózkodás után – Ferenc honvágya miatt – félbeszakadt.
Húsz évig volt a lendvai Galéria–Múzeum Intézet vezetője, továbbá a Lendvai Nemzetközi Művésztelep megálmodója és művészeti vezetője lett. Nagyméretű faszobraival új irányt szabott a képzőművészeti tevékenységnek, munkássága a festőművészettől a bronzöntésig terjedt. Művészként szabadon közlekedik az absztrakt formák és a hagyományos portrészobrászat kötöttebb stílusdeterminációi között. Egyaránt közel áll hozzá a kisplasztika – ennek modernebb, festett változatait is kipróbálta –, s a monumentális, köztéri szobrok kompozíciós többletként jelentkező térbeli elhelyezése, a térben történő aktív részvétel, a „mozgás” tudománya. Alkotásai közös jellemzője a téma kiteljesítő szándékú továbbgondolása, a konkrét figurának a részletek felé törekvő megfogalmazása, a nőiség hol szimbolikus „torzókban”, hol nagyon is „kerek” formákban történő megjelenítése.
