Az alábbiakban a böjt egészséges emberekre gyakorolt hatását mutatjuk be. Ezek a böjtök inkább hasonlítanak a vallási céllal alkalmazott böjtökre vagy akár a gyümölcsnapokra. Léböjtkúrák tényeken alapuló orvostudományi módszerekkel igazolt előnyös hatásáról szóló kutatási eredményeket nem találtunk.
Heilbronn és munkatársai 2005-ben megjelent cikkükben nem elhízott emberek (8 nő és 8 férfi) esetében vizsgálták a böjti napok hatását a testsúlyra, a testösszetételre és az energia egyensúlyra. A kutatásban résztvevők 22 napon keresztül minden másnap tartottak böjtnapot. A vizsgálat során folyamatosan megfigyelték a testsúly változását, a nyugalmi anyagcserét, a testhőmérsékletet, a böjti napokon a vércukorszintet, a vérszérum inzulinszintet, a vérszérum szabad zsírsavainak szintjét.
Az éhség vizsgálatára egy vizuális analóg skálát használtak. A vizsgálat során a testsúlyvesztés átlagosan 2,5±0,5 százalék volt a kezdeti testsúlyhoz képest, és 4±1százalék volt a testzsírtömegből a veszteség, szintén a kiindulásihoz képest. Tehát elmondható, hogy a böjti periódusban mind a testsúly, mind a testzsírtömeg csökkent.
Az éhség az első böjti napon erős volt és maradt is erős a további böjti napokon. Az alapanyagcsere nem változott jelentősen a vizsgálati periódus alatt (kiindulási érték és a 21. napon mért érték). A böjti napon a vércukorszint nem változott jelentősen a kiindulási értékhez képest, azonban ugyanakkor az inzulinszint emelkedett 57±4 százalékkal. Következtetésként az állapították meg, hogy a minden másnap tartott böjt megvalósítható, és nem elhízott embereknél is a zsír oxidációja növekszik, tehát testsúlycsökkentésre alkalmas. Azonban az éhség a böjti napokon nem csökken, így valószínűleg ezt a típusú böjtöt nem folytatják hosszú ideig, ezért érdemes az igazi böjt helyett kis mennyiségű ételt fogyasztani. Rövid időtartamra ezt a módosított, minden másnap történő böjtöt javasolják, mint testsúlycsökkentő módszert.
Az előbb említett módosított, minden másnap tartott böjt hatásait vizsgálták elhízottak esetében Varady és munkatársai 2009-ben. Böjti napokon a vizsgálatban résztvevők az energiaszükségletük 25 százalék át fogyasztották el, míg a köztes napokon nem volt étrendi megkötés. A vizsgálat összehasonlítást tett a kontrollált és a saját kivitelezésű böjti időszak között. Vizsgálták a testsúlyt, a kardiovaszkuláris betegségek rizikóját 12 nő és 4 férfi (felnőtt, elhízott) esetében. A kutatás 10 hétig 3 periódusban zajlott, amely a következőképpen épült fel: 1.) 2 hetes kontroll időszak, 2.) 4 hetes fogyási időszak, amely kontrollált böjttel és táplálkozással, és 3.) 4 hetes fogyás, amely már nem kontrolláltan történt, hanem a résztvevők saját maguk, önállóan böjtöltek. A böjtölés melletti kitartásban nem volt különbség a kontrollált és az önkontrollú időszak között. A súlyvesztés mértéke a kontrollált, első 4 hétben 0,67±0,1 kg/hét volt, és maradt ugyanennyi az önkontrollú periódusban is: 0,68±0,1 kg/hét. A testsúly csökkenése 5,6±1,0 kg (5,8±1,1 százalék) 8 hét után.
