A szlovéniai Goricskón a Hodos községi magyar nemzetiség élő örökségként újra kívánja éleszteni a berkenyefákat, a község tájházának gyümölcsösébe csemetéket telepített. A telek az erdőszélen, dombos helyen van, a talaj nagyon jó termőföld, így adottak az optimális feltételek a fáknak. Az elültetett csemetéknek azonban hosszú idő, 10–15 év kell, mire termővé válnak. Vagyis ha a mai ember rászánja magát az ültetésre, akkor azt a jövő generációjának teszi. Nekik kell újra felfedezniük és megbecsülni értékeit.
Hodos körül azonban akad még néhány öreg fa is, erdőszélen, elhagyott házak udvarán. A nemzetiségi önkormányzat felkutatta ezeket azzal a céllal, hogy ha van rajtuk elég berkenye, akkor pálinkát főznek belőle a tájház és legfőképp az oda látogatók számára. Az akciónak híre ment, és egy szlovén faluból, Kuštanovciból is felajánlották a termésüket.
A fák alól szeptember végétől október végéig nap nap után gyűjtötték a berkenyét. De végül megérte, hiszen több mint 200 liter tiszta alapanyag gyűlt össze, amiből már érdemes pálinkát főzni. Erre a feladatra Ábrahám Sándort kérték fel, aki hagyományos, kétcsöves főzdével büszkélkedhet, amit még apjától örökölt. És valóban a legjobb helyre került a gyümölcs, hiszen Sándor híresen jó pálinkát főz. A rézüstben minden évben lepárolódik sok tiszta szilva-, körte-, alma-, no meg a törkölypálinka. Aztán akad diólikőr, meggylikőr, mézes pálinka, vagy éppen „pattogó” is a stelázsiban.
Sándor a gyümölcsöt ledarálva egy hordóban két-három hónapon át érlelte. Amikor a cefre összeért, akkor hozzáfoghatott a főzéshez. Befűtött az üstnek, de ez a hagyományos pálinkafőző kemence egészen másként működik, mint a mai modern főzők; nem az üst alatt, hanem mellette, az üsttől majdnem két méterre ég a tűz, így oldalról kerül az üst alá a forró levegő. A lassú főzéstől rendkívül finom aromájú pálinka születik.
Az első főzés terméke egy nagyon erős párlat, amit „levesnek” neveznek errefelé, ezután finomítják, vagyis a pálinka második főzése következik, a „tisztázás”. A pálinkafőzőt mindeközben jellegzetes erős gyümölcsillat járja be.
Három napba telt, míg a berkenye utolsó cseppje is lecsurgott. Közben végig fűteni kellett, a gazda gyakorlatilag a kunyhóban töltött minden percet. A több mint 200 liter gyümölcsből körülbelül 25 liter teljesen tiszta, kiváló minőségű, 51 százalékos berkenyepálinka lett. Az íze páratlan, aromája semmihez sem fogható. A kapornaki tájházban bárki megkóstolhatja ezt a manapság már különlegességnek számító nedűt.