Elfeledett gyümölcsünk, a berkenye

Latin neve Sorbus domestica – magyarul házi berkenyeként vagy fojtós berkenyeként ismert.

Ábrahám Klaudia
2014. 03. 09. 7:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szlovéniai Goricskón a Hodos községi magyar nemzetiség élő örökségként újra kívánja éleszteni a berkenyefákat, a község tájházának gyümölcsösébe csemetéket telepített. A telek az erdőszélen, dombos helyen van, a talaj nagyon jó termőföld, így adottak az optimális feltételek a fáknak. Az elültetett csemetéknek azonban hosszú idő, 10–15 év kell, mire termővé válnak. Vagyis ha a mai ember rászánja magát az ültetésre, akkor azt a jövő generációjának teszi. Nekik kell újra felfedezniük és megbecsülni értékeit.



Hodos körül azonban akad még néhány öreg fa is, erdőszélen, elhagyott házak udvarán. A nemzetiségi önkormányzat felkutatta ezeket azzal a céllal, hogy ha van rajtuk elég berkenye, akkor pálinkát főznek belőle a tájház és legfőképp az oda látogatók számára. Az akciónak híre ment, és egy szlovén faluból, Kuštanovciból is felajánlották a termésüket.



A fák alól szeptember végétől október végéig nap nap után gyűjtötték a berkenyét. De végül megérte, hiszen több mint 200 liter tiszta alapanyag gyűlt össze, amiből már érdemes pálinkát főzni. Erre a feladatra Ábrahám Sándort kérték fel, aki hagyományos, kétcsöves főzdével büszkélkedhet, amit még apjától örökölt. És valóban a legjobb helyre került a gyümölcs, hiszen Sándor híresen jó pálinkát főz. A rézüstben minden évben lepárolódik sok tiszta szilva-, körte-, alma-, no meg a törkölypálinka. Aztán akad diólikőr, meggylikőr, mézes pálinka, vagy éppen „pattogó” is a stelázsiban.

Sándor a gyümölcsöt ledarálva egy hordóban két-három hónapon át érlelte. Amikor a cefre összeért, akkor hozzáfoghatott a főzéshez. Befűtött az üstnek, de ez a hagyományos pálinkafőző kemence egészen másként működik, mint a mai modern főzők; nem az üst alatt, hanem mellette, az üsttől majdnem két méterre ég a tűz, így oldalról kerül az üst alá a forró levegő. A lassú főzéstől rendkívül finom aromájú pálinka születik.


Az első főzés terméke egy nagyon erős párlat, amit „levesnek” neveznek errefelé, ezután finomítják, vagyis a pálinka második főzése következik, a „tisztázás”. A pálinkafőzőt mindeközben jellegzetes erős gyümölcsillat járja be.

Három napba telt, míg a berkenye utolsó cseppje is lecsurgott. Közben végig fűteni kellett, a gazda gyakorlatilag a kunyhóban töltött minden percet. A több mint 200 liter gyümölcsből körülbelül 25 liter teljesen tiszta, kiváló minőségű, 51 százalékos berkenyepálinka lett. Az íze páratlan, aromája semmihez sem fogható. A kapornaki tájházban bárki megkóstolhatja ezt a manapság már különlegességnek számító nedűt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.