A résztvevőket különböző kérdések, különböző művészi utak foglalkoztatják, de egy közös bennük: új helyen szeretnének tapasztalatokat, inspirációt szerezni és erőt meríteni az alkotáshoz. A D’CLINIC műhely pedig feladataként tűzte ki, hogy biztosítsa számukra a feltételeket és segítsen, amiben csak lehet.
„Van egy internetes oldalam, ahol azok jelentkezését várom, akiket érdekelne egy egy hónapos kreatív munka Lendván. Nincs különösebb szűrőm arra, hogy kiket is válasszak, ami fontos, az az, hogy érezzem az elhivatottság érzését abban, akit meghívok, és az, hogy lássam, komoly, eredeti gondolatok pattanhatnak ki az egyén fejéből, no meg persze, hogy szereti a társaságot és az új emberekkel való együttműködést” – mondja Katja, aki Ljubljanában fejezte be a képzőművészeti egyetemet, ahol már hallgatóként az alternatív művészeti irányzatok, a performance felé kacsingatott.
A „klinikában” vendégül látott már amerikai, kanadai, ausztrál és persze számos európai művészt. De nem csak festők, grafikusok vagy szobrászok jártak nála. Volt táncművész, író, volt, aki filmet készített. „Bármilyen kreatív egyént szívesen látunk, de a legfontosabb számunkra a minőség, nem a mennyiség. Azt, amit itt csinálunk, lehet, hogy nem a nagyközönségnek csináljuk, de amikor alkotunk, a maximumot nyújtjuk. Aztán mindig új emberekkel ismerkedem, amiért igazán szerencsésnek mondhatom magam. Viszont az új emberekkel való ismerkedés sok türelmet is igényel. Szóval, ami a pozitív a dologban, az nem mindig a legkönnyebben járható út” – vallja őszintén Katja.
Tény, hogy egy ilyen stúdiót nyitni egy kis városban az erős kulturális és művészeti háttér ellenére sem könnyű. Milyenek a második nyár tapasztalatai?
„Nem szívesen panaszkodom, nem szeretem, ha valaki csak a negatívat látja mindenben. De meg kell, hogy mondjam, azok, akik ellátogatnak hozzám, rendszerint szeretnének egyfajta reakciót arra, amit csinálnak, és legfőképpen szeretnék megismerni az itt élőket, a lendvaiakat, a muravidékieket.
Eleinte úgy gondoltam, az a fontos, hogy valamit alkossak, alkossunk, de időközben észrevettem, hogy valamilyen szinten ezt meg is kell mutatnunk egy kiállítás, performance alkalmával, hiszen az alkotóknak is igényük van arra, hogy megmutassák magukat. A kiállításainkon nincs protokoll vagy megnyitó, rendszerint több órán keresztül nyitva áll a stúdió ajtaja (este héttől tízig), és bárki megtekintheti az alkotásokat. De szívesen fogadunk hétköznap is vagy bármikor akárkit, ha csak úgy betér vagy érdeklődik a munkánk vagy a művészek iránt” – meséli Katja.
