1. A körte (Pyrus communis) a rózsafélék családjába tartozik. Egykor a legkeresettebb mérsékelt égövi gyümölcs volt, termesztésének színvonala minősítette az adott ország gyümölcstermesztését. A 19. századtól azonban elkezdett visszaszorulni, s konkurense, az alma lett a piacvezető. A körte neve ótörök eredetű.
2. A nemes körte őse az egész Európában elterjedt vadkörte, más néven vackor. A körtét vadkörte- vagy birsalanyra oltják. A nyári fajták már júniusban teremnek. A gazdaságilag jelentős, őszi érésű fajták három–öt hónapig tárolhatók, míg a téli fajtáknak márciusban fel kell venniük a versenyt a piacon a déli féltekéről érkező, friss importtal. A Világ Alma és Körte Szövetségének (World Apple and Pear Association) adatai szerint az alma és a körte a legtöbbet fogyasztott gyümölcs az Európai Unióban. Fasorokban itthon is megtalálhatók a kínai vagy Callery-körte bizonyos fajtái. Az igen dekoratív díszfák tavasszal tömegesen nyíló, hófehér virágaikkal, míg ősszel bíborvöröses leveleikkel tűnnek ki.
3. 2013-ban hazánkban 24 ezer tonna körte termett a KSH adatai szerint, ez a mennyiség magában foglalja a friss, fogyasztásra, illetve a körtebor vagy gyümölcslé előállítására betakarított körtét is. Sokáig a vilmoskörte volt a legnépszerűbb körtefaj, míg az utóbbi években a sokkal jobban tárolható Bosc kobak körtefaj – ismertebb nevén Alexander – került az első helyre. A vilmoskörte mellett még a Packhams Triumph fajta is jókora területi részesedésű. A hazai piacon a belföldi körte mellett főként olasz és a földrajzi adottságok miatt fél évvel később érő argentin, illetve chilei körte van jelen.
4. A körte az egyik legnehezebben termeszthető gyümölcs, s a fogyasztóhoz való eljuttatása nagy odafigyelést igényel. Szüretelésének az ideje kihat a gyümölcs utóérésére, beltartalmi értékére, tárolhatóságára és fogyasztási értékére. Míg a nyári fajtáknál inkább a megkésett szüret okoz gondot, addig ha a tartós tárolásra szánt körtét túl hamar szedik le, akkor elmarad a tárolást követő utóérés. Az utóérlelés nagyban befolyásolja a gyümölcs cukor- és savtartalmát, illatát, aromáját és C-vitamin-tartalmát. Az utóérés időtartamát elsősorban a körte pektinbomlási sebessége, vagyis a gyümölcshús puhulása határozza meg.