A lencseevést követő puffadásért és bélgázképződésért az oligoszacharidok – raffinóz (0,3 g/ 100 g) és sztachióz (2,5 g/100 g) – tehetők felelőssé. A kellemetlen utóhatások csökkentése érdekében az első forrás után öntsük le a főzővizet s csak a második főzővizet fűszerezzük, emellett ízesítsük bőven babérlevéllel vagy őrölt köménnyel.
A lencse (Lens culinaris) 100 grammjában 342 kcal-t, 26 gramm fehérjét, 1,9 gramm zsírt, 53 gramm szénhidrátot, 19,3 gramm élelmi rostot és 0,7 gramm fitinsavat találunk. A vitaminok közül folsav- (170 μg), B1- (500 μg), B2- (255 μg), B5- (585 μg) és B6-vitamin-tartalma (585 μg), míg az ásványi anyagok közül vas- (6,5 milligramm), kálium- (840 mg), foszfor- (420 mg), magnézium- (135 mg), cink- (3,5 mg) és mangántartalma (1550 μg) érdemel külön említést.
Nagy élelmirost-tartalma és kis glikémiás indexe (30) révén helyet kap a székrekedést kezelő és megelőző, a koleszterin- és vércukorszintet csökkentő, valamint a daganatos meg szív- és érrendszeri betegségeket megelőző étrendben. Nagy kálium-, foszfor- és purintartalma (127 mg/100 g) miatt beszűkült veseműködés, veseelégtelenség, illetve köszvény esetén azonban csak ritkán, kis mennyiségben, előfőzve, a főzőlevet elöntve ajánlott a fogyasztása. Értékes aminosav-tartalma gabonafélékkel kiegészítve a vegetáriánus étrend egyik alapvető fehérjeforrásává teszi.
