A földutak mentén járva szemet gyönyörködtető látvány, ahogy a sárguló erdőszéleket pirosan virító csipkebokrok szegélyezik. Még szebb látvány, amikor valaki szedi is ezt a finom és értékes gyümölcsöt. Régen jobban meg volt becsülve ez az őszi termés. Mindenféle „jóság” készült belőle, tea, lekvár, likőr. Manapság azonban sajnos csak kevesen „bajlódnak” vele. Hiszen nem adja magát könnyen a tüskés bokor, a leszüretelt gyümölccsel is van még elég tennivaló, mielőtt fogyaszthatóvá válna.
A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be, a népi hagyomány szerint akkor kell begyűjteni, amikor az első dér megcsípte. Csak élénkpirosan jó szedni, akkor érett. Amikor viszont már vöröses színű a húsa, rendkívül édes, de mindhiába, hiszen értékei ilyenkor már elvesztek. A narancsos szín a még éretlen gyümölcsöt jelzi.
A goricskói Salba működő Korenika Ökogazdaság dolgozói minden éven leszüretelik a csipkebogyót. Őket látogattuk meg, hogy megtanuljuk, mi mindent készíthetünk a csipkebogyóból. Amikor az épület felhajtójára befordulunk, látjuk, hogy nagyban folyik a munka. A ház körüli tüskés csipkebokrokat sövényvágó ollóval metszik, kezeiket hosszú kesztyű védi. A Korenika projektkoordinátora, ifjabb Jonaš Ludvik a bejáratnál fogad, s köszönt minket.
– A csipkebogyónak éppen most van szezonja, a dolgozóink már napok óta szedik a gyümölcsöt, ami folyamatosan feldolgozásra is kerül – mutat körbe. Majd beinvitál minket a házba, ahol bemutatja, miként dolgozza fel az ökogazdaság ezt az értékes őszi termést. Odabent az első fázist láthatjuk, ketten aprólékos, figyelmes kézimunkával előkészítik a bogyókat az előírtak szerint: először levágják a szárcsonkot és a csészelevél-maradványokat, majd kettéhasítják a bogyót és kikaparják a szőröket. Ez után pedig attól függően, hogy mi készül belőle, kerülnek a gyümölcsök a következő helyiségbe, ahol szárítják, darálják, érlelik, áztatják vagy megfőzik.
– Nagyon fontos, hogy ne maradjon szőr a gyümölcsben, mert az tönkre teheti a munkánkat, például a lekvár csípős és keserű lesz tőle – mondja vezetőnk. – Ezután, mivel egy vizes húsú gyümölcsről van szó, a bogyók a fatüzelésű szárogatókba kerülnek, ahol a felezettek 36 órát, míg az egész gyümölcsök 72 órát töltenek a szárítóban. Az előbbiből őrlemény, az utóbbiból pedig tea lesz.
A csipkebogyó szárításánál a hőmérséklet nem haladhatja meg az 50 fokot, hiszen e fölött a vitaminok elvesznek. A kiszárított gyümölcsöt aztán újra tisztítani kell, mivel a szőrök olyanok, mint az üveggyapot, szúrnak, így szitán átrázva most már végleg megszabadulnak a maradéktól is. A magok viszont maradnak, azok mehetnek a teába. Sokan szeretik a csipkebogyó teát, de talán kevesen tudják, hogy ezt a gyümölcsteát bizony nem forrón kell fogyasztani, de még csak főzni sem szabad! A megszárított gyümölcsöt egy éjszakán át langyos vízben kell áztatni, majd másnap leszűrve és langyosra melegítve lehet fogyasztani, így őrizhetjük meg a legfontosabb értékét, a C-vitamint.
A Korenikán nem csak tea, likőr és lekvár is készül a bogyóból. Gašpar Valerija a konyhában sürgölődik, őt kérjük meg, hogy mondja el, hogyan készül a likőr és a lekvár öko módon.
– A likőrhöz 5 liter pálinkát használunk fel, ehhez 2,5 kilogramm csipkebogyó szükséges és 75 dekagramm cukor. Ezt kell egy hónapig a napon érlelni. Ezt követően csak szűrjük, majd üvegekbe töltjük, mindössze ennyi a titka a likőrnek – mondja. – A lekvárral kicsit több a munka, de az sem nehéz: 5 kiló csipkebogyót kell felvágni, kipucolni, majd beáztatni 24 órán át. Aztán felrakhatjuk főzni, hogy megpuhuljon. Ha már megfőtt, többször át kell passzírozni, hogy a héja és a magok eltűnjenek. Ezután tovább főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor kerül bele mintegy 1,5 kiló barnacukor. Amikor a cukor benne van, már folyamatosan kell kevergetni. Legjobb a régi sparhelten főzni, akár három napig, mert igazság szerint minden lekvárt addig kellene főzni, ahogy régen csinálták. Amikor összesűrűsödik, akkor a lábos alján éppen csak egy kevéske lekvár marad, de az nagyon finom, megéri vele dolgozni.
A Korenikában tinktúrákat is készítenek, így csipkebogyó-eszencia is készül. – Ehhez 70 százalékos almapálinkát használnak fel, abban érlelik a gyümölcsöt. Az így kapott cseppek nagyon jók például a reumás betegségekre. Annak ellenére, hogy manapság valóban kevesen szedik és készítik el otthon a csipkebogyót, a vevőkörben a gyümölcs iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés, igazi bestseller, vagyis a legkeresettebb termékek közé sorolható.
