A hétvégén Lendván rendezik meg a küzdelmeket a vegyes csapatok Európa-bajnokságának egyik selejtezőcsoportjában, amelyen a szlovén válogatott mellett a Feröer-szigetek, Hollandia és Litvánia legjobbjai mérkőznek meg egymással a továbbjutásért.
A Szlovén Tollaslabda-szövetség döntése a torna szervezési jogának odaítéléséről nem meglepő, hiszen a lendvai Mladost Tollaslabdaklub már korábban is számos nagyszabású rendezvénynek volt kiváló házigazdája; ezek közül külön is érdemes kiemelni az Ezüstlabda elnevezésű nemzetközi tornát, hiszen ez a térség legrangosabb ilyen jellegű utánpótlástornája, így három napon át 200-250 fiatal lepte el a kisvárost.
Az Eb-selejtezőről a döntés azért sem meglepő, mert itt a szövetség hangos buzdításra számíthat a lelátóról is. Ennek is megvan az oka, hiszen a szlovén válogatottat három hazai erősíti: játékosként Utroša Iztok és Koncut Nika, a kispadról pedig Denis Pešehonov szövetségi kapitány. Az ukrán származású Pešehonov a szlovén tollaslabda régi ismerőse, hiszen aktív pályafutása végén éppen Lendván telepedett le edzőként, majd szövetségi kapitányként ide tért vissza, hogy a helyi fiatal tehetségek sorsát irányítsa. Ezekből pedig az 1971 óta működő tollaslabda-szakágban volt bőven. Ha a végénél kezdjük, akkor a már említett Utrošát kell kiemelni, aki évek óta Szlovénia legjobb tollaslabdázójának számít, a legutóbbi országos bajnokságon minden lehetséges címet begyűjtött egyéniben és párosban egyaránt. Nemzetközi viszonylatban is ismert Utroša neve, hiszen Grand Prix-versenyt nyert, több kiemelkedő helyezést ért el, s a világranglista 100 legjobbja között található. Nem titkolt célja, hogy első lendvaiként léphessen pályára az olimpián, reményei szerint már Rióban.
A tollaslabda a 111 éves múlttal büszkélkedő lendvai labdarúgáshoz képest a maga 43 évével fiatal sportágnak számít, ennek ellenére számos sikert mutatott már fel. Lendván a tollaslabdát meghonosító Szekeres Vilmos testnevelő tanár évtizedeken keresztül, gyakorlatilag haláláig a klub egyik meghatározó alakja volt. Az első komolyabb sikert az 1974–75-ös országos bajnokságon a pioníroknál Pál Feri érte el, köztársasági címet nyerve, a 80-as években többen az akkori jugoszláv válogatottban léptek pályára a különböző európai utánpótlásversenyeken. A 90-es években 40 játékosa volt a klubnak, s az eredmények ekkor is kimagaslóak voltak (országos bajnoki címek, válogatott, nemzetközi sikerek), amelyek a 90-es években folytatódtak, és a már említett Pešehonov edző érkezésével csúcsosodtak ki az ezredforduló környékén.
