Levelezés: Vágyakozás a lövészárkokból

Több mint 400 szerelmes levél az 1. világháborúból – a szécsiszentlászlói Jankó házaspár levelezése – most könyvben is megjelent.

Szerelmi történet, egy kiskatona frontnaplója, helytörténeti forrás – mindez és sokkal több a Vágyakozás a lövészárkokból című kötet, melyet a kiadók – a Népújság, a Maribori Területi Levéltár, a magyar önkormányzati közösségek az NKA támogatásával – elsőként a „levelező főszereplők” szülőfalujában, a goricskói Szentlászlón mutattak be.

A kötet az akkor fiatal szécsiszentlászói házaspár, Jankó Zsigmond és felesége, Kovács Matild 1914–1918 közötti levélváltásaiból készült. A több mint 400 fennmaradt levélből – melyre véletlen bukkantak rá a levéltárosok egy romos házban – a könyvben 288 válogatott levél olvasható. Általuk az első világháború történéseit első kézből élhetjük át, olyan hitelességgel, amit két egymáshoz nagyon közel álló ember osztott meg egymással.

1914. nov. 29., Troppau (Csehország) (levelezőlap)

Kedves feleségem!

Ma ismét két leveledet kaptam meg. Ezek előbb feltaláltak. Az este írtam, hogy ne írj, de ha íly hamar ideér, talán akkor még írhatsz. Itt ér. Bajom ugyan már nincs, de még a régebbi betegek is itt vannak. Abból gondolom, hogy nem nagyon sietnek túladni rajtunk. Azt kérded, mivel gyógyítanak. Hisz nincs nekem oly bajom, hogy orvosság kéne, csak pihenés és erőgyűjtés. Nem fáj semmim, csak a lábaim érzik egy kicsit az erőltetést. Leveledből, édesem, szomorú újságot olvastam, ha igaz. De hát a harctéren csak úgy van, nem tudja az ember soha, mikor találja a golyó. De kit eltalál igazán, az nem szenved. Hanem a tél, ami most jön, az rosszabb, mint az oroszok golyója. A Nagy Ferkó is szegény. Mint mi, itt szenved a tüzérségnél. A Kovács Zsiga látta még októberben. Annak nincs veszélyes helye. Muníciós kocsiknál van. Csak ha megsüllyednek, akkor rossz a nagy sárba nekik. Mert a múltkor itt Oroszországban és Galíciában feneketlen nagy sár volt. A lovak százával döglöttek a rossz úton. Írtad, hogy írjam meg, mi minden történt velem. Azt életemben sem bírnám leírni. Mikor egyik nap az ember mint a vakond a földben bujkál, sokszor napokon át enni vagy aludni sem ér rá. Az ember néha koplal, néha megy a tyúk, lúd és minden, amit foghat az ember, bőven van. Ilyen a háború. Oroszországban ha hozzáférünk, nem sajnáljuk ám. Néha egész éjjel és nappal főzzük, sütjük a krumplit, disznót, ludat. Néha meg semmi sincs. Pénzem van, ha kell, majd kérek. Mást nem írhatok, nincs hely. Írj te. Ezzel zárom soraim. Maradok szerető férjed a sírig. Csókol, Zsiga.

Most innen sok helyre írtam unalomból.

A kiadó intézet nevében Tomka Tibor, az MNTI igazgatója, valamint Király M. Jutka, a Népújság felelős szerkesztője hangsúlyozták, hogy a könyv, mint a hetilapban megjelenő sorozat kiegészített formája, az első világháború 100. évfordulójára készült muravidéki kiadvány is, mellyel méltó emléket állítanak az elesett muravidéki katonáknak is. A könyv grafikai tervezése Meszelics László, a Népújság technikai szerkesztőjének munkája.

Šövegeš Lipovšek Gordana, a Maribori Területi Levéltár levéltárosa, a levelek „gondnoka” a levéltárban és a megjelentetésüknek kezdeményezője, a könyv társszerkesztője elmondása szerint a levelek feldolgozásával maga is megszállottja lett a történetnek, s további források után is kutatott. Pintér Tamás történész, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke és a Nagy Háború Blog szerkesztője pedig méltatásában hangsúlyozta, hogy szerinte a fiatal házaspár levelezése átfogja az egész háborút, és az olvasónak olyan szemszögből kínál betekintést a történésekbe, olyan adatokkal, információkkal szolgál, melyeket ma már nehéz volna rekonstruálni. Kezünkben van „a történelem alulnézetből” – mondta.

1915. ápr. 3., Nagykanizsa

Kedves szeretett feleségem!

Tudatom veled, hogy tegnap, azaz 2.-án ideérkeztem Nagykanizsára este tíz órakor. És ma 3.-án voltam már itt vizitre és elküldtek ide Kanizsa mellé, Sáncra üdülésre. Ma délután két órakor megyünk ki. Az ünnepeket, kedves feleségem, itt kell töltenem, bár szerettem volna, de nem mehettem haza. Hogy meddig leszek itt Sáncon, arról egyenlőre nem tudok, de talán egy hétig csak ott lehetek. Ha ráérnél és eltudnál jönni, ott biztosan megtalálnál. Ha a papa is kivált veled eljönne, az tudja, hol van Sánc. Talán a Györek felesége is eljön, de hogy mikor, azt nem tudom. De avval nem jöhetsz, mert messze van. Ha a papa is eljönne, az jobb volna. Vagy ha tudnám, hogy mikor jössz, elibéd mennék. De az bizonytalan, mert mire megírod és aztán jönnél, arra már talán nem lehetek Sáncon. Úgy is mondják itt, hogy üdülésről szabadságot is kapunk, de az még bizonytalan. Azért akármikor, de ha csak kevés időre is, haza megyek. Már beszéltem a Baloggal is. Mondta, hogy a Zsiga koma haza ment szabadságra. Ha pár nappal előbb értem volna, már én is elmehettem volna, de így nem lehetett. De ha lehet, hát nemsokára megyek, ha hamarosan be nem szüntetik a tavaszi szabadságot. Most egyenlőre még jó helyem lesz, de hogy meddig, azt nem tudom. De legkevesebb egy hétig. Ha addig eljöhetnél valahogy, akkor talán Sáncon megtalálnál. Bár még a címet nem tudom, de Sánc nem nagy falu, ott még meglehet találni, hol vannak azok, kiket üdülésre küldtek. Azok közt leszek. Most, ahogy itt látom, május elejéig itt maradok Kanizsán, de tovább már aligha lehet. Most többet nem írok, majd ha Sáncra érek, onnan írok, milyen sorsba leszek. Ha eljöhetsz valahogy, de ha nem érnél rá vagy nem lenne kivel eljönnél, nem bánom, ha nem jössz is el. Most már megírtam, miképp vagyok. Teljesen rád bízom, kedves feleségem, ahogy jónak látod, úgy tégy. Most többet nem írok, majd máskor. Most Isten veled és velem, maradok a te sírig hű férjed.

Számtalanszor csókol, Zsigmond.

Zsigmond írásaiból az ezred hadiútját lehet végigkövetni, a frontról, a katonák mindennapjairól, a katonatársakról ír, míg Tilda leveleiből a száz évvel ezelőtti Szécsiszentlászló háború alatti mindennapi élete tükröződik vissza. A könyv egy szerelmes regény családi, helytörténeti, kultúrtörténeti értékekkel, melyben jelentős forrásanyagra lelhetünk az első világháborúról.

– A kötet megjelenése közkincse lesz a településnek és a Muravidéknek egyaránt – mondta Vugrinec Zsuzsa, a  helyi magyar közösség elnöke, a szentlászlóiak nevében pedig Dora Lidija faluelnök mondott köszönetet a könyv megjelenéséért. A könyv és témája az est folyamán számos elfeledett történetet hozott felszínre és felcsigázta a helytörténet utáni kutatást is.