Az operarajongók számára nem csupán ránk maradt felvételei jelentenek örömöt, hanem bécsi, salzburgi, drezdai, berlini látogatásaink során büszkén gondolhatunk arra, hogy Pataky Kálmán Lendva városának szülötte.
Pataky Kálmán 1896. november 14-én született Alsólendván Molnár Mária és id. Pataky Kálmán polgári iskolai igazgató második gyermekeként. Már fiatalkorában kapcsolatba került a zenével: az abszolút hallással megáldott gyermek Csáktornyán – ahova apja áthelyezése után költözött a család – Dobossy Elek elemi iskolai tanítótól tanult hegedülni. Zenei hallását ugyanakkor komolyan veszélyeztette gyermekkori balesete, amikor birtokukon egy béresgyereket mentett meg a vízbe fulladástól, valamint háborús tüzérségi szolgálata.
Énekesi tehetségét Gábor József budapesti énekiskolájában pallérozta. A fiatal Pataky Kálmán operaházi meghallgatására 1921 júniusában került sor, színpadi debütálása pedig 1922. január 22-én következett a Rigolettóban. A debütálást követően Richard Strauss Rózsalovagjának olasz énekesét, majd Puccini operáinak tenorszerepeit alakította még ugyanabban az évben, melynek során elindult Pataky Kálmán magyarországi karrierje. E kitűnő hangi adottságok nem maradhattak rejtve a külföld szeme előtt sem. Az 1925/26-os évadban Budapestre látogató bécsi operaigazgató, Franz Schalk próbaéneklésre hívta meg Pataky Kálmánt, s a Bécsi Operaház hamarosan új tenoristával gazdagodott. A drezdai és berlini operaházak színpadán is bemutatkozott, s a bécsi operaház tagjaként, annak együttesével rendszeresen vendégszerepelt más külföldi országokban is. A társulat párizsi vendégszereplése után Pataky a francia kormány kitüntetését is megkapta.
A művész karrierjének fontos epizódját jelentették a Salzburgi Ünnepi Játékok, de élete egyik kiemelkedő állomásának tartotta azt is, hogy 1936-ban Bécsben és Salzburgban a Fidelio Florestanját Arturo Toscanini vezényletével adta elő. A művész nemzetközi karrierjének ismertetése nem lenne teljes a Glyndebourne-i Fesztiválon 1936-ban énekelt Don Ottavio-alakítás nélkül, melyről hangfelvétel is maradt az utókornak.
A második világháború közeledtével nemzetközi fellépési lehetőségei beszűkültek, az 1938. évi Anschluss után a bécsi operaháznak és az ausztriai fellépéseknek búcsút kellett mondania, így ezután hazatért Magyarországra. A budapesti operaházban a háború alatt 1944. május 6-án a Faust címszerepében szerepelt utoljára. A háború vége Szegeden érte Pataky Kálmánt, majd egzisztenciális gondok nyomán családjával Argentínába távozott, újabb szerepek reményében, szerződéskötésre azonban nem került sor. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött, ahol apósa, Beregi Oszkár révén több amerikai filmben és egy televíziós sorozatban kapott szerepet, de letelepedési engedély hiányában el kellett hagyniuk az országot. A család rövid időre Chilébe költözött, ahol egy rövidebb lélegzetű fellépés után Pataky Kálmánban megérett a végleges visszavonulás gondolata.
A művész élete utolsó éveit Kaliforniában töltötte, miután családjával együtt végül is megkapta a letelepedési engedélyt. Példaértékűen aktív életmódjával azonban továbbra sem hagyott fel: halála előtt történelmi tanulmányokat folytatott. 1964. március 3-án hunyt el Los Angelesben.
