A falusi emberek régen tiszta szívből tudtak örülni, meg bánkódni is, kiadták magukból az érzelmeket, hogy helye legyen a következőknek. Erősen elsiratták a távozókat, de örömükben nagyokat mulattak a lakodalmakban, bálokban, tollfosztáskor, keresztelőkkor, sőt a kocsmákban is hétvégeken. A hangulat fokozása pedig a muzsikusok dolga volt, és Szentlászló különösen szerencsés volt e téren, hiszen saját zenészei voltak. A hetvenes évektől idősebb és ifjabb Dora Géza, apa és fia húzták a talpalávalót. Szentlászlón élénk kulturális élet folyt, de a faluban azt is tudták, hogy az oly nagy becsben tartott hagyományaik, kultúrájuk megőrzése és továbbörökítése fennmaradásuk egyetlen lehetősége. E gondolatot követve alakult meg 1980-ban a Szentlászlói József Attila Művelődési Egyesület.
Az egyesület alapító tagjai: Skerget Gréta, Zsohár Gyöngyi, Zsohár István, Dora Rózsi, Dora Nada és Tóth Mária voltak. 1980-ban Vörös Matilda és férje kezdeményezésére, valamint idősebb Dora Géza közreműködésével megalakult az egylet néptánccsoportja is. Géza bácsi nemcsak zenélt, de koreográfiákat is állított össze. Megtehette ezt a lakodalmakban zenészként szerzett tapasztalatai alapján. A csárdás és a polka mellett olyan érdekes elnevezésű táncok is műsorra kerültek, mint például a „dombi bácsi”, a „pesti zsidó”, vagy a „zsidó megy a berekbe”, illetve a „szotis”. Ez utóbbit a mai napig táncolják a hagyományt továbbvivő fiatalok.
A megalakulás után pár évvel hagyományos népviseletet kapott a csoport. Nagy szenzáció volt, hogy a falunak nemcsak saját bandája, de néptánccsoportja is van. Így számos meghívást kaptak vendégszereplésekre, melyekről sok színes emléket őriznek. Kimondottan büszkék arra, hogy Crnomeljben megnyerték a szlovéniai néptáncversenyt, Muraszombatban díjat kaptak, illetve 2014-ben kiérdemelték a szlovéniai magyarság legrangosabb elismerését, a kulturális nívódíjat.
A közeli és távoli fellépések mellett legalább ilyen fontos volt a hazai közönség megbecsülésének kivívása és megtartása is. Ezt úgy érték el, hogy minden hazai rendezvényen készségesen közreműködtek, színvonalas műsorral szórakoztatták a nagyérdeműt minden ünnepségen.
Kisebb kihagyásoktól eltekintve ma már a harmadik generáció őrzi Szentlászlón a néptánc hagyományát, nyolc pár közreműködésével hetési és vasi táncokat járnak. Két éve a dobronaki Toplak házaspár személyében hazai szakemberek segítik őket a koreográfiák megújításában. 2013-ban pedig sikerült a 30 éves ruhákat új népviseletre cserélniük.
A kultúregyletnek időközben volt népi színjátszó csoportja is, egy ideig működött népdalkör és ritmikai tánccsoport is. A hagyományaikat könyvben őrzik, melyet 2012-ben a szentlászlói Dora Lidija készített el. Bíznak abban, hogy a hagyományok őrzését az elkövetkező generációk is éppoly református konoksággal fogják folytatni, mint tették és teszik azt ők is.
Február végén egy színvonalas műsorral ünnepelték meg a szentlászlóiak művelődési egyesületük 35. éves jubileumát. A rendezvényen minden generáció táncolt. A jeles eseményre összeállt az egykori tánccsoport is, szerepelt a jelenlegi, fiatalokból álló csoport, illetve színpadra léptek a legkisebbek is. A kultúrműsort a néptáncegyüttes alapító tagjai és mostani tagjainak közös előadása zárta, melyben határ menti magyar táncokat jártak idősebb és ifjabb Dora Géza zenei kíséretében. A kis színpadon alig tudtak lépni a táncosok, annyi hely sem maradt, mégis életre kelt az oly sokszor emlegetett hagyományátörökítés, s a táncosok maguk voltak ennek a szimbólumai. Erről a becses értékről és küldetésükről szólt az egyesület elnöke, ifjabb Dora Géza ünnepi beszédében is, aki már 15 éve vezeti a kultúregyletet.
„A hagyomány az, amire építeni lehet a jövőt, ahogy elődeink is tették. Nagyon fontos, hogy a felnövekvő nemzedék is megszeresse, magáénak érezze értékeinket, hogy ők is továbbvihessék azokat. A művelődési egyesületünk tagjai kötelességüknek érezték és érezik megőrizni, ápolni és továbbadni a helyi néphagyományt, a táncokat és a dalokat” – hangoztatta, s végül köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatták és segítették munkájukat.
„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” E bölcsesség birtokában a faluban továbbra is arra törekednek, hogy a néptánchagyomány életben maradjon.
