A legszebb közjegyzői iratok az egész Osztrák–Magyar Monarchiában

130 éve nevezték ki Laubhaimer Oszkárt királyi közjegyzőnek Alsólendvára.

Gazdag történelme során Alsólendva különböző súllyal és társadalmi-adminisztratív szerepkörrel bírt a térség életében. A dualizmus korában, amikor a korabeli Zala vármegye legnagyobb járásának volt a székhelye, a városra jelentős fejlődés volt jellemző. Számos fontos közéleti esemény és eredmény Laubhaimer Oszkár (1851–1918) közjegyző nevéhez fűződik.

Abban az időszakban a szerepkörből adódó igények miatt a városba viszonylag sokan költöztek más tájakról, köztük számos értelmiségi és más mesterember, aminek következtében röpke harminc esztendő alatt szinte megkétszereződött a lakosság lélekszáma.

A városban tevékenykedő sok kimagasló képességű és leleményes egyéniség egyike a német származású dr. Laubhaimer Oszkár királyi közjegyző volt. 1906-ban szecessziós stílusban építtetett családi házában – amely jelenleg a Lendvai Könyvtárnak ad otthont – ma is gyönyörködhetünk.

Laubhaimer Oszkár 1851-ben a ma Ausztriához tartozó őrvidéki Nagymartonban született. Néhány éves soproni hivatalviselés után az igazságügyi miniszter 1885-ben kinevezte királyi közjegyzőnek Alsólendvára, ahol – hivatali teendői mellett – hamar a polgárosodás ügyének egyik elkötelezettjévé vált. Számos fontos egyesület és intézmény létrejöttének a kezdeményezője vagy támogatója volt, azonban ami egyedülállóan jellemző volt rá, hogy irodájában különleges formai és tartalmi igényességgel készültek az okiratok. Az irodájában készült dokumentumok a legszebb közjegyzői iratoknak számítanak az egész Osztrák–Magyar Monarchiában.

Laubhaimer Oszkár 67 éves korában, 1918. december 20-án hunyt el Alsólendván. A lendvai plébániahivatal „halotti könyvébe” történt bejegyzés szerint „haldoklók szentségében” (azaz utolsó kenetben) nem részesült, ami alapján csak feltételezhető, hogy a halál hirtelen következett be. A közkedvelt közjegyzőt két nappal később, 1918. december 22-én Alsólendván temették el. A gyászszertartást Strausz Flórián tb. kanonok, esperesplébános, később 1923-ig püspöki helynök vezette. A Zalai Közlönyben megjelent 1918. december 30-i gyászhír szerint a közismert közjegyző temetésén, akinek halála „nemcsak a tudománynak, hanem a köznek is nagy veszteséget jelentett”, a megye meghatározó intézményeinek vezetői, képviselői is jelen voltak. Hogy Laubhaimer Oszkár hol volt, illetve hol van ma eltemetve, sajnos eddig nem sikerült megállapítani. A szülei obeliszk alakú síremléke közvetlenül a Lendva-hegyi Szentháromság-kápolna bejáratánál található ma is, azonban az ő neve ott nem szerepel. Az utódok a mai Muravidék Magyarországtól történt elcsatolása után elköltöztek Alsólendváról.

Lendva, de a Magyar Országos Közjegyzői Kamara sem felejtette el Laubhaimer Oszkárt. Köszönhetően dr. Rokolya Gábor budapesti közjegyzőnek, a közjegyzőség története kutatójának, aki „A polgári közjegyzőség története 1875–1949” című, 2010-ben megjelent könyvébe is besorolta a lendvai közjegyzőt, a Közjegyzői Kamara gondozásában pedig 2014-ben filmet is forgattak életéről.

Rokolya Gábor (a film producere és a forgatókönyv szerzője) „lendvai története” kilenc évvel ezelőtt kezdődött, amikor Vida István barátja meghívására járt először Lendván, és megtekintette a könyvtárat is, Laubhaimer Oszkár egykori villáját. Aztán az előzményekhez tartozik az is, hogy hozzájutott Laubhaimer könyvtárának 20 kötetéhez. „Izgatott, hogy ki volt az az ember, aki annyira szerette a szépet, hogy gyakorlatilag mindenben a tökéletességre törekedett. Néztem az iratait, melyek az egész Osztrák–Magyar Monarchiában a legszebb közjegyzői iratok, néztem a házát, melynek gyönyörű a könyvtára – igényes, bőrkötésű, aranyozott kötésű könyvek. Elhatároztam, hogy addig megyek utána, míg ki nem nyomozom, ki volt. Hat évig tartott a kutatás, míg megtaláltam a dédunokáját Magyarországon, és akkor sok minden megvilágosodott – mondta Rokolya Gábor. A család felkutatása által fényképekhez jutott, aztán kutatásokat végzett a Maribori Területi Levéltárban, Zalaegerszegen, Nagykanizsán. Egy igen szerteágazó történetre bukkant, hiszen a család megváltoztatta a nevét. A jegyző két fia 1933-ban a Laubhaimert Lontayra magyarosította, a legkisebb fia pedig Ladányira. A család „névbeli kettészakadása” bonyolította a kutatást, de végül is sikerült megtalálnia a leszármazottakat.

„Miután a lendvai értelmiségiekkel megismerkedtem, buzdítottak, hogy jó volna egy forgatókönyvet készíteni és Lendván leforgatni. A filmet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara valósítja meg saját gyártásban. A film rendezője Osztás Attila, a magyar TV2 munkatársa, az operatőr Mayer Zoltán. Laubhaimer Oszkárt Baranyi Péter, a Veszprémi Petőfi Színház tagja alakítja, a narrátor Tóth Levente, az egri Gárdonyi Géza Színház színésze. A további szerepekben a Közjegyzők Színjátszóköre (Köszike) tagjai szerepelnek. A Lendván forgatott jeleneteknél Lendván – törekedve a nyelvi hitelességre – a helyi műkedvelő színészek szerepelnek: Soós Mihály, Unger Mira, Gerencsér Sándor és Zver Dušan.

A filmet Lendván mutatják majd be.