Sabina festészete a nagyon változatos és mozgalmas koloritás, a mese és más vizuális-mitikus témák folytán tele van élettel, azt is mondhatjuk, ami vele vagy körülötte történik, festészetté lényegül át. Mindent megfest, ami körülveszi: embereket, állatokat, növényeket, bútorokat, fényképeket.
Nem tartozik a muravidéki festők ama típusába sem, amelynek tagjai az expresszív kifejezésmóddal az érzelmi szorongást vetítik ki – jellemezi Simonka Tanja művészettörténész.
„A kép valójában néz minket – és mélyebben lát belénk, mint mi belé. És az, amit lát, amit elénk tár, bonyolult, ugyanakkor szép, néha fájdalmas, megdöbbentő és titokzatos világ. Talány, amelynek megfejtéséhez mindenkinek egyedül kell eljutnia.”
Amikor a képein megjelenő figurákat, mesehősöket vagy állati-növényi figurákat fedezünk fel – a kiállításon tárgyiasult, háromdimenziós alakban –, akkor a ma is élénken dolgozó Pupilla Bábszínházra kell gondolnunk, amelyet a művész 22 évvel ezelőtt alapított. Ennek a társulatnak az egyik kulcsfigurája Gal Milan bábkészítő, a művész élettársa.
A kiállítás megnyitásának tiszte Edi Majaron rendezőnek és zenésznek, az Unima, a Bábszínházak Nemzetközi Szövetsége tiszteletbeli tagjának jutott. Majaron nagy megtiszteltetésnek tartja a kiállításon való szereplést, Sinko Sabinát pedig nemzetközi viszonylatban is jelentős alkotónak nevezte.
A képzőművészeti „dramaturgiát” a képzőművészeti kifejezőerővel egyesítő művész ritkaságszámba megy világszerte, s az, hogy Szlovénia keleti felén alkot, még nagyobb erőfeszítéseket igényel.
A Sabina mentoraként is tevékenykedő Edi Majaron örömmel konstatálta, hogy a művész az 1992-es diplomamunkában felvázolt programhoz az elmúlt években is hű maradt, s további termékeny éveket kívánt neki.
A kiállítást a Pupilla Bábszínház Kis herceg-részletekkel egészítette ki, az árnyjáték-installációt Gal Filip látta el aláfestő zenével.
