Saronról tárgyal egy belga bíróság

A brüsszeli bíróság vádtanácsa megkezdte a meghallgatásokat annak eldöntésére, hogy belga bíróság illetékes-e megindítani a vizsgálatot Ariel Saron Izraeli miniszterelnök ellen, akit 23 palesztin személy feljelentése szerint felelősség terhel sok száz palesztin meggyilkolásáért. A vérengzés1982-ben, Saron védelmi minisztersége idején történt a Szabra és Satila libanoni palesztin menekülttáborokban.

A bírósági eljárás már ebben a szakaszában megrontotta a viszonyt Belgium és Izrael között, rányomta a bélyegét az Európai Unió trojkájának legutóbbi izraeli látogatásának fagyos hangulatára is. A küldöttséget ugyanis az EU soros elnökségét betöltő Belgium kormányfője, Guy Verhofstadt vezette, akit az izraeli sajtó – egész kormányával együtt – becsmérelt, a jeruzsálemi polgármester pedig „senkiháziaknak” nevezte a miniszterelnököt és kabinetjének tagjait.

A vádtanács eljárását az tette szükségessé, hogy Saron ügyvédei óvást emeltek a vizsgálóbíró kinevezése ellen, amivel megindult az eljárás, ám az óvásra felfüggesztették. Most a vádtanács tiszte eldönteni, hogy a belga bíróságok egyetemes joghatóságát el nem évülő háborús és emberiség elleni bűnök dolgában kimondó törvény alapján illetékes-e a brüsszeli bíróság az izraeli kormányfő ügyében.

Pierre Morlet főügyész zárt ajtók mögött kétórás beszédben fejtette ki, hogy a panaszosok, a szabrai és satilai vérfürdő túlélői és áldozatainak leszármazottai panasza alapján indokolt az ügy kivizsgálása és erre az 1993-as törvény alapján belga bíróság illetékes is. A panaszosok vádat emeltek Amosz Jaron tábornok ellen is, aki ugyanabban az időben az Izrael által megszállt Libanonban a bejrúti terület katonai kormányzója volt.

Saron ügyvédei közül Adrien Masset azzal érvel a vizsgálat megindítása ellen, hogy Saron hátrányos megkülönböztetés áldozata. Míg bármilyen állampolgárságú polgári személy panaszt tehet és eljárást indíthat külföldi államférfiak ellen Belgiumban, belga állampolgár még a saját miniszterei ellen sem indíthat eljárást ugyanazon a bíróságon. Egy másik ügyvéd, Michele Hirsch azzal érvelt, hogy Saron akkori szerepét már közel 20 évvel ezelőtt kivizsgálta egy izraeli parlamenti bizottság és csupán közvetett felelősséget állapított meg. Saronnak emiatt akkor le is kellett mondania tárcájáról, de nyilvánvaló az ügyvéd szerint, hogy egyszer már kellő jogi alapossággal kivizsgált ügyet próbálnak felmelegíteni. Saron ügyvédei a jelek szerint veszni érzik ügyüket a vádtanács előtt, ezért már most emlegetik, hogy a döntőbírósághoz fognak fordulni.

Mindezek az ellenérvek az első napon még csak a nyilvánosság számára, sajtóértekezleteken hangzottak el, mert a vádtanács eljárása legalább január végéig el fog tartani és sorban kapnak szót a vád és a védelem képviselői. Daniel Scheck, az izraeli külügyminisztérium európai osztályának igazgatója maga is eljött Brüsszelbe és kijelentette, hogy a panaszosok visszaélnek a belga bíróságok egyetemes joghatóságát kimondó törvénnyel, másrészt az ügy árnyékot vet Belgium és Izrael viszonyára.

Időközben további palesztinok egy másik feljelentést is tettek Saron ellen. Panaszuk szerint a kormányfőt elsődleges felelősség terheli azért, hogy az elmúlt hónapokban az izraeli megszálló hadsereg katonái a Gázai övezetben agyonlőtték valamennyiüknek egy-egy tizenéves fiát az iskolához vezető úton. Ebben az ügyben még nem kezdődött el az eljárás.