A jövő Laekenben kezdődik

Európa jövője nem Laekenben fog eldőlni, de a hét végi EU-csúcs helyszínéül választott brüsszeli városrész neve alighanem még hosszú időn át összekapcsolódik vele. A tizenötök első számú vezetői ott fogják megszövegezni azt a nyilatkozatot, amely legalábbis 2004-ig keretet ad és irányt szab az EU jövőjéről folytatandó vitának.

Az unió soros elnöki tisztségét ellátó Belgium számára a laekeni nyilatkozatnak olyasféle jelentősége van, mint a franciák esetében a nizzai szerződésnek vagy a svédek alatt a bővítési folyamatban elért áttörésnek volt. Elnöki tevékenységük fénypontjának szánják, egyfajta emblematikus emlékeztetőnek az irányításuk alatt eltelt fél évre. Más kérdés, hogy az ilyen tervek néha kissé félrecsúsznak. A nizzai szerződés elfogadása előtti kemény, kimerítő, hajnalig tartó alkudozások mindenkiben rossz emlékeket hagytak, a franciákban is. Az eredményt pedig – az Írországban azóta népszavazáson el is utasított szerződést – mostanában nem szívesen emlegetik az unióban, ha nem muszáj.

Belgiumot most nem fenyegetik ilyen veszélyek, bár alkudozások Laekenben is lesznek. Az alapvető kérdésekben azonban jórészt kialakult a konszenzus. A tagországok egyetértenek abban, hogy az unió működésének és intézményeinek következő nagyobb reformját egy konvent típusú testület – a kormányok, az Európai Bizottság, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselőiből álló tanácskozó gyűlés – készítse elő. Körvonalazódtak a vita tartalmának és menetrendjének főbb elemei is.

A laekeni nyilatkozattal életre hívandó konvent várhatóan a jövő év tavaszán ül össze, és tanácskozásainak napirendjén négy fő kérdés szerepel: az alapszerződések átszerkesztése és leegyszerűsítése, az unió és a tagországok illetékességi köreinek elhatárolása, az alapvető jogok európai chartájának jogi státusa, valamint a nemzeti parlamenteknek az integráció folyamatában játszott szerepe. Munkáját körülbelül egy évig folytatja úgy, hogy annak befejezése és a reformokról dönteni hivatott kormányközi konferencia kezdete előtt még maradjon idő az eredmények feldolgozására.

Mindez azonban csak az eddig kialakult közmegegyezés váza, amelyet Laekenben még fontos pontokon meg kell tölteni tartalommal. Guy Verhofstadt belga kormányfő az Európai Tanács soros elnökeként az utóbbi két hétben körbejárta a tagországok fővárosait, hogy ismertesse kollegáival a laekeni nyilatkozat tervezetét. Kiszivárgott értesülések szerint a fogadtatás legalábbis vegyes. A britek állítólag elvetették a közös európai alkotmány kidolgozásának és a charta jogilag kötelező érvénnyel történő felruházásának a gondolatát. A franciák úgy vélik, hogy a tervezet túl sok ponton előlegezi meg a majdani vita kimenetelét. A dánok és a svédek erősen idegenkednek mindentől, ami egy majdani európai föderális szerveződés irányába mutathat. Általában pedig a legtöbb tagország túlságosan pesszimistának tartja a tervezet bevezetőjét, amely szerint az unió identitásválsággal néz szembe, s újra fel kell találnia önmagát, ha meg akar felelni polgárai várakozásainak és az előtte álló feladatoknak.

A vita iránya és a konvent munkájának hatékonysága szempontjából meghatározó jelentőségű lehet a testület elnökének személye, akiről ugyancsak Laekenben kell dönteni. Korábban Wim Kok holland kormányfőt tartották a legesélyesebbnek, ő azonban közölte, hogy a jövő évi választások miatt nem tudja vállalni a feladatot. Az utóbbi időben a leggyakrabban Valéry Giscard dÍEstaing volt francia államfő, Jacques Delors, az Európai Bizottság egykori elnöke, Giuliano Amato volt olasz miniszterelnök és Martti Ahtisaari volt finn elnök neve bukkan fel a lehetséges jelöltek között. Előélete és tapasztalatai alapján Delors-t sokan ideális választásnak tartanák, de ellene szól, hogy Jacques Chirac francia elnök és Lionel Jospin kormányfő is Giscard d’Estaing-t támogatja, a britek pedig túl föderalistának tartják a volt bizottsági elnököt.

A nyilatkozat és a konvent jórészt azért kerül a figyelem középpontjába Laekenben, mert ezek ügyében konkrét és nehezen megjósolható kimenetelű döntések esedékesek. A csúcs több más fontos témája esetében nem ez a helyzet. A bővítéssel kapcsolatban például ezúttal semmilyen fontosabb újdonság nem várható. Az állam- és kormányfők nyugtázni fogják az Európai Bizottság idei bővítési stratégiai dokumentumát és országjelentéseit, majd ezek alapján értékelik a folyamat állását. Minden bizonnyal megerősítik majd a Nizzában és Göteborgban vázolt menetrend érvényességét, valamint azt, hogy a tagjelölteket kizárólag egyéni teljesítményük és felkészültségük alapján bírálják el, politikai szempontok mellőzésével.

Megvonják majd azoknak az intézkedéseknek és kezdeményezéseknek a mérlegét, amelyeket az Egyesült Államok elleni szeptemberi terrortámadások után határoztak el a terrorizmus elleni közös harc hatékonyabbá és összehangoltabbá tétele érdekében. Sok ilyen van, de kiemelkedik közülük a közös európai letartóztatási parancs intézményének (nem azonnali) bevezetése, mert erről még a csúcs előtti napokban is heves viták folytak.

A bel- és igazságügyi miniszterek tanácsa a múlt hét végén Olaszország különvéleménye miatt nem tudott megállapodásra jutni, s a problémát az állam- és kormányfőknek továbbította. Verhofstadtnak végül európai körútja legvégén, az utolsó pillanatban sikerült kompromisszumos megoldást találnia Silvio Berlusconival, így ez a potenciálisan kínos és kellemetlen vita lekerült a csúcs napirendjéről.

Két héttel az eurókészpénz forgalomba hozatala előtt a tizenötök – és Laekenbe szintén meghívott pénzügyminisztereik – még egy utolsó aggódó pillantást vetnek az átállás előkészületeire is, hogy nyugodt lélekkel vághassanak bele a történelem eddigi legnagyobb szabású valutacseréjébe.