Elhunyt Margit hercegnő, II. Erzsébet húga

Elhunyt Margit hercegnő, II. Erzsébet brit uralkodó húga. A 71 éves hercegnőt "békében, álmában érte" a halál szombat reggel. A királyi rezidenciára egymás után érkeznek a részvétnyilvánítások. A londoni Buckingham-palotán félárbocra eresztették a nemzeti zászlót.

A Buckingham-palota által II. Erzsébet királynő nevében szombaton kiadott közlemény tudatta, hogy a hercegnő pénteken újabb szélütést szenvedett, később keringési zavarok léptek fel nála, emiatt szombatra virradóra a Kensington-palotabeli otthonából a londoni VII. Edward kórházba szállították. A hercegnőt „békében, álmában érte” a halál szombat reggel.

Margit hercegnő egészsége az elmúlt hónapokban rohamosan romlott, miután az elmúlt években kétszer is szélütést szenvedett. Rossz egészségi állapota miatt súlyos depresszió, étvágytalanság kerítette hatalmába. Tavaly nyár óta tolószékbe kényszerült. A hercegnőtől saját kérésére magán temetésen vesz majd búcsút családja.

Margit hercegnő halálával a Windsor-ház egyik legellentmondásosabb személyiségét vesztette el. Az udvari és a társadalmi hagyományok miatt a királyi sarjtól egész életében megtagadták azt, amire legjobban vágyott, hogy saját életét élhesse, ennek ellenére méltósággal teljesítette királyi családi kötelezettségeit. Viharokkal teli, boldogtalan életét végigkísérte, hogy nem mehetett feleségül nagy szerelméhez, a brit légierő egy elvált pilótájához, későbbi házassága pedig válással végződött.

Félárbocra eresztették szombaton a londoni Buckingham-palotán a nemzeti zászlót Margit hercegnő, II. Erzsébet uralkodó húgának halálát gyászolva.

A Buckingham-palota közlése szerint a halálhírre II. Erzsébet királynő Windsorból visszatért Londonba. A hercegnő édesanyja, a százegy éves anyakiránynő betegeskedik, egy alapos meghűlés szövődményei december óta ágyhoz kötik, megakadályozzák őt abban, hogy elhagyja az észak-angliai Sandringham királyi birtokot.

A királyi rezidenciára egymás után érkeznek a részvétnyilvánítások. Az afrikai körúton tartózkodó Tony Blair brit miniszterelnök „mély szomorúságának” adott hangot. „Gondolataim a királynővel, az Erzsébet anyakirálynővel és a királyi családdal vannak” – hangoztatta Blair a halálhírről értesülve.

Iain Duncan Smith, az ellenzéki Konzervatív Párt vezére „a királyi család aktív tagjaként, az ország hű szolgálójaként” méltatta Margit hercegnőt, akinek távozása űrt hagy az egész nemzet életében. Charles Kennedy ellenzéki vezér is együttérzését nyilvánította a királyi családnak.

George Carey Canterbury érseke mély fájdalmának hangot adva kijelentette, a megpróbáltatások ellenére Margit hercegnő mindig nagy bátorságot mutatott, elkötelezetten szolgálta a királyi családot, országát.

Szomorú veszteségnek nevezte a hercegnő halálát Christopher Warwick, a királyi család életmű írója a BBC-nek adott nyilatkozatában. Warwick kijelentette, a királynő és Margit hercegnő mindig nagyon szerették, támogatták egymást. Egyéni vágyait feláldozva Margit hercegnő egész életét annak szentelte, hogy segítse nővérét, II. Erzsébet uralkodót, és a királyi családot alkotmányos kötelezettségei teljesítésében.

Theo Aronson, Margit hercegnő életmű írója szerint a hercegnő halálával királyi család egyik legintelligensebb tagja távozott. A hercegnő életét végigkísérte a tudat, hogy „lázadó természete ellenére” miként szolgálja a lehető legnagyobb hűséggel családját és országát – mutatott rá Aronson.

Lord St. John of Fowsley történész szerint Margit hercegnő élete utolsó másfél évtizedében „megállapodott”, megszerette és élvezte a Windsor-házra háruló kötelezettségeket. Boldog volt, hogy segíthette családját, egyéniségével, páratlan műveltséggel, humorával mindenkit elbűvölt.

A legnagyobb szeretet hangján emlékeztek meg Margit hercegnőről azon intézmények, alapítványok, amelyeknek elnöke, patrónusa, támogatója volt. A gyerekek bántalmazása ellen fellépő társaság szóvivője hangoztatta, Margit hercegnő elnöksége hatalmas mértékben járult hozzá a szervezet munkájának elismeréséhez, sikeréhez.

---

Margit hercegnő 1930. augusztus 21-én született, György yorki herceg és Erzsébet hercegnő kisebbik lányaként. Apja, aki második volt a trónörökösödési sorban 1936-ban VI. György királyként lépett trónra, miután bátyja, VIII. Edward király rövid uralkodás után lemondott királyi rangjáról. VI. György imádta és kényeztette kisebbik leányát, tudatában lévén annak, hogy a trónörökös Erzsébet mögött háttérbe szorul.

A két hercegnő nagyon közel állt egymáshoz, de Erzsébetet uralkodónak nevelték, Margit viszont nem szerette az udvari élettel járó kötöttségeket, a vadászatot, halászatot, a lóversenyeket, sokkal inkább a művészetek vonzották.

Margit volt az, aki az első legnagyobb „próbatétel elé” állította a szeretett apa halálakor 1952-ben trónra lépett II. Erzsébet uralkodónak: 1953-ban beleszeretett az udvari testőrségnél szolgáló, nála 15 évnél idősebb, elvált Peter Tonwsend kapitányba, a királyi légierő egyik második világháborús hősébe. A kor, az udvar és az anglikán egyház szabályai szerint elfogadhatatlan lett volna házasságuk, ezért az uralkodó és a kormány belgiumi külszolgálatra „száműzte” Tonwsendet. Bár 25 éves korában lehetővé vált, hogy az uralkodó beleegyezése nélkül kössön házasságot, Margit hosszas gondolkodás után hivatalos közleményben tudatta a nemzettel, hogy nem a kapitányt, hanem királyi kötelezettségeit választja.

Sokak szerint soha nem gyógyultak be a döntése okozta mély sebek. Tonwsendet felejtendő a hercegnő belevetette magát a társasági életbe, fogadások, gálák, színházi előadások népszerű vendége volt. (Manapság a hatvanas évek Diana hercegnőjeként emlegették.) Öt évvel később, 1960-ban férjhez ment Anthony Armstrong-Jones fotóművészhez, akit az Snowdown grófja rangra emeltek, két gyermekük született Linley vikomt és Lady Sarah. Armstrong-Jones nem szerette az udvari kötöttségeket, és 16 évi házasság után különvált családjától, majd elvált feleségétől. Távozásában közrejátszott, hogy Margit hercegnő gyakran volt külföldön, és megismerkedett egy nálánál 17 évvel fiatalabb ifjúval, aki állandó baráti körének részévé vált.

1978-as válása óta a hercegnő egyre boldogtalanabb lett. Rákapott az italra, erős dohányos volt. Szívsebben töltötte idejét a karib-tengeri Mustique-szigetén, mint hazájában. A nyolcvanas évek közepén rákos sejteket találtak tüdejében, emiatt el kellett távolítani tüdejének egy részét. A műtét után újult erővel vetette bele magát királyi kötelezettségeibe, a Királyi Balett elnöke lett, Rudolf Nurejev és Margot Fonteyn balettművészek hű barátja. Állhatatosan dolgozott a gyerek bántalmazása ellen kampányoló alapítványban. A könyvek, az olvasás nagy rajongója volt, mindig szégyenkezve beszélt arról, hogy gyermekkorában nem igazán törődtek műveltségének gyarapításával.

1998 óta több szélütés érte, egy balesetben lábát is eltörte. Legutóbb édesanyja, Erzsébet anyakirálynő tavaly nyári, 101. születésnapján jelent meg a nyilvánosság előtt, tolószékben ülve, lefogyva, hatalmas fekete szemüveget viselve.