Francia választási latolgató

Példátlan bizonytalanság övezi a vasárnap Franciaországban sorra kerülő elnökválasztás első fordulóját.

A választási névjegyzék szerint 40 milliónál több szavazásra jogosult állampolgárt várnak az urnákhoz vasárnap reggel 8 órától.

A péntek esti utolsó előrejelzések azonban azt valószínűsítik, hogy az otthon maradók száma ezúttal rekordot dönt: 30 százalékos távolmaradásra van kilátás. (Az eddigi csúcsot az 1995-ös legutóbbi erőpróbán mérték, akkor a választók 20,6 százaléka ítélte fölöslegesnek a véleménynyilvánítást.)

Az érdektelenség évek óta növekvő mértéke a majdani győztes legitimitását is kedvezőtlen fénybe helyezi. Az első fordulóból ketten jutnak be a két hét múlva esedékes döntőbe, s ha az első körben első helyen végző jelölt magas távolmaradás mellett 20 százalék alatti eredményt ér el – mint ez a legutóbbi felmérések szerint elképzelhető – , kevesebb mint 6 millió francia támogatására hivatkozhat.

A 16 elnökjelölttel induló első menet minden korábbinál szélesebb kínálata logikusan hat a szavazatok szóródása irányában. Az élen álló két jelölt, a jobbközép RPR-párt jelöltjeként harcba induló Jacques Chirac jelenlegi államfő, illetve kihívója, Lionel Jospin, a Szocialista Párt (PS) távozó miniszterelnöke számára egyaránt presztízskérdés, hogy már az első körben magához vonzza a „hasznos szavazatok” maximális mennyiségét.

A Sofres pénteki erősorrendje szerint Chirac 19,5 százalékkal áll az élen, Jospin 18 százalékra számíthat. Ilyen alacsony első fordulós eredményt egyetlen előző választáson sem regisztráltak, 1995-ben Jospin az első fordulóban 23,3 százalékkal végzett az első helyen. (A második menetben a 20,8 százalékról induló Chirac vette be az elnöki palotát.)

Az első forduló legizgalmasabb kérdése, hogy a Sofres-felmérésben 12,5 százalékra jósolt Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldali jelöltnek sikerül-e betörnie az első két hely egyikére, ahogy ő maga ítéli esélyeit. Ez valódi politikai földindulással érne fel a francia politika terepén. Le Pen a vasárnapi forduló „sötét lova” aki még csütörtökön is azzal kérkedett, hogy képes lesz beverekedni magát a második fordulóba.

Az idei választások előrejelzéseinek egyik legváratlanabb eleme, hogy a Nemzeti Front (FN) 1998-99-es pártszakadásakor eltemetettnek vélt szélsőjobboldal nemcsak feltámadni látszik, de a pártütő Bruno Mégret is bekerült az elnökjelöltséget ostromlók mezőnyébe. A Sofres a május 5-i döntő mérkőzésre Chirac-Jospin párharcra számít, mindkettőjüknek 50-50 százalékos győzelmi esélyt jósol. Le Pen mögött lemaradni látszik a korábban szintén a harmadik helyre várt Arlette Laguiller, a szélsőbaloldali trockista Munkásküzdelem (LO) ünnepelt népszónoka, aki Jospin táborát gyengíti, és a PS balszárnyáról levált Jean-Pierre Chevenement.

A francia múlt nosztalgikus értékeinek képviseletében a jobb és baloldal térfeléről egyaránt szavazókat vonzó republikánus elnökjelölt ugyanúgy 6,5 százalékos támogatással bír, mint Laguiller.

A szélsőballal szemben mérhetően visszaszoruló Francia Kommunista Párt (PCF) jelöltje, Robert Hue, a zöldek frontembere, Noel Mamere és a chiracista RPR-rel szemben centrista alternatívát kínáló Francois Bayrou, az UDF favoritja egyaránt 6 százalékos népszerűségi mutatóval rendelkezik. Mindannyian arra számítanak, hogy a második forduló előtti egyezkedésekben igényt tarthatnak a mérleg nyelvének szerepére saját politikai táboruk mozgósításának feltételeként.