Erős szélsőjobb, markáns szélsőbal

Nemcsak a szélsőjobbboldal, hanem a "veterán-kommunista" szélsőbaloldal is képes a választók párthatárokon átnyúló seregét képes magához vonzani, a közös nevező pedig az elfogult Európa-ellenesség.

Európában egyre nagyobb teret nyer nemcsak a szélsőjobboldal, hanem a „veterán-kommunista” szélsőbaloldal is. E jelenséggel a kormányok csakis mélyreható strukturális reformok révén vehetik fel a harcot – írja vasárnapi számában a francia választások második fordulójával kapcsolatban az Il Sole 24 Ore.

Az olasz napilap szerint mindkét politikai erő a választók párthatárokon átnyúló seregét képes magához vonzani, a közös nevező pedig az elfogult Európa-ellenesség. Ami a szélsőjobbot illeti, erre épít Jean-Marie Le Pen is, aki nem csupán a régi pétainista francia jobboldal köréből szerzi híveit, hanem azokban a nagy városokban is, amelyek korábban a munkásmozgalom erődítményeinek számítottak.

Ugyanez elmondható a Dániában, Hollandiában és Norvégiában megerősödött hipernacionalista pártokról, akárcsak az osztrák Jörg Haiderről. Ennek a szélsőjobboldalnak az erejét nem elsősorban a fasiszta és a náci tanok iránti nosztalgia adja, hanem az, hogy egyfajta etnopopulista magatartás révén hangot ad a globalizáció következményeitől tartó tömegek félelmeinek – írja az olasz lap.

Nagyjából hasonló szociális környezetből meríti erejét az európai országokban ugyancsak gyarapodni látszó rendszerellenes szélsőbaloldal. Főleg a társadalom margójára szorultak – a szakképzetlen dolgozók, a feketemunkások, a munkanélküli fiatalok és a romló anyagi helyzetű idősek – körében arat egyre nagyobb sikert. Ezt jelzi az is, hogy Franciaországban például a trockisták vonzáskörébe tartozó csoportok a szavazatok több mint tíz százalékát gyűjtötték össze. Németország keleti tartományaiban is éppen a gazdasági nehézségek miatt látszanak feléledni a létező szocializmus iránt nosztalgiát érző politikai erők – olvasható az Il Sole 24 Ore cikkében.