Visszavághat a francia baloldal?

Franciaországban hétfővel kezdetét vette a háromhetes kampányidőszak. Vasárnap éjfélkor lezárult a júniusi parlamenti választások nevezési listája. A június 9-i első fordulóban 577 egyéni választókerületben 33 politikai formáció (Franciaországban 27 és további 6 a tengerentúli megyékben és régiókban) 8424 jelöltje küzd meg a nemzetgyűlési mandátumokért.

Az 1997-es legutóbbi törvényhozási választásokhoz képest 32,4 százalékkal nőtt a résztvevők száma.

A rekordot Párizs tartja, amelynek 21 választókerületében 463 jelölt áll a rajthoz.

Az országosan több mint 14-szeres túljelentkezés miatt kevéssé valószínű, hogy a szavazatok abszolút többségének birtokában már az első fordulóban győztest lehet hirdetni. A június 16-i második menetbe azok a jelöltek jutnak be, akik az első körben megszerezték a névjegyzékben szereplő választók 12,5 százalékának szavazatát.

A kétfordulós erőpróba tétje a francia politika két nagy tábora számára egyaránt sorsdöntő. A hagyományos konzervatív tábor kivételes esélyt lát arra, hogy a rendkívüli belpolitikai helyzetben két hete történelemi csúcseredménnyel újraválasztott köztársasági elnök, az újgalulle-ista Jacques Chirac mögé parlamenti többséget sorakoztasson fel a jobboldali program következetes végrehajtásához.

A baloldali pártok a törvényhozási erőpróba megnyerésével akarnak elégtételt venni, amiért a szélsőjobboldali rivális jelölt kiszorításának kényszerében a baloldali szavazótábor jobb meggyőződése dacára ismét az Élysée-palota elnöki székébe ültette a jobboldal vezetőjét. Ez újabb öt évre szentesítené a politikai társbérlet sajátos francia intézményét, amit a konzervatív oldal Franciaország minden belső bajának bűnbakjaként kárhoztat, a halaszthatatlan reformok útjában álló akadálynak állít be. A baloldal azzal érvel, hogy a jobboldali elnök mellett elkötelezett nemzetgyűlési többség ellensúly nélküli hatalommal ruházná fel a konzervatív erőket, amelyek ezzel az államhatalom minden szintjén kizárólagos cselekvési szabadsághoz jutnának.

A parlamenti jobboldal már az első fordulóban az egységes választási gyűjtőpárt, az UMP (Unió az elnöki többségért) zászlaja alatt indítja harcba embereit: 536 választókerületben állított közös képviselőjelöltet. Az eddigi parlamenti ellenzék vezérpártja, a Chirac által alapított RPR (Tömörülés a Köztársaságért), a két kisebb jobboldali szövetséges, a DL (Liberális Demokraták) és az UDF (Uniós a Francia Demokráciáért) tisztségviselőinek jelentős részét átcsábította az UMP-be. Ennek dacára vannak olyan Chirac-párti jelöltek, akik RPR-színekben neveztek be az első választási fordulóba.

A két kis centrista liberális partner közül Francois Bayrou, az UDF elnöke tanúsított nagyobb ellenállást, pártja védjegyével közel száz képviselőjelölt lép csatasorba. Több körzetben a DL is önálló pártként indul az első fordulóban.

A most távozó nemzetgyűlésben többségben volt öt baloldali párt szintén megpróbált közös haderőt kiállítani. Az előző két hétben lezajlott egyeztető tárgyalásokon a Szocialista Párt (PS), a zöldek (Verts), a Francia Kommunista Párt (PCF) és a Radikális Baloldali Párt (PRG) Egyesült baloldal néven (Gauche Unie) 170 választókerületben jutott megállapodásra a közös jelölt személyében. A PS összesen 463 képviselői mandátumot pályázott meg.

A kormánykoalíció ötödik tagja, az Állampolgári Mozgalom (MDC) nem vállalt szerepet a közös platformban, Republikánus Pólus nevű új formációként 400 helyen indítja képviselőjelöltjeit.

A két nagy tábor harca a második fordulóban dől el, amelynek arányaiba meghatározó módon szólhat bele a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN). Az elnökválasztások második fordulójában leadott 32,8 millió szavazatból 5,5 millió voksot kapott FN-vezér, Jean-Marie Le Pen személyesen nem nevezett be a mandátumokért folyó versenybe, de pártjának képviselőjelöltjei 563 választókerületben lépnek csatasorba.

Az CSA közvélemény-kutató intézet szerint a választás első fordulójában 35-35 százalékkal döntetlen alakulhat ki a jobboldal (UMP+UDF), illetve az egyesült baloldal (PS, PCF, zöldek, PRG) erői között. A szavazatok 13 százalékával harmadik pólusként az FN erői képezhetik a mérleg nyelvét a június16-i döntőben.

A CSA előrejelzéséből kitűnik, hogy a széles kínálat elé állított 40 milliós francia választói tömeg 3 százaléka kíván szélsőbaloldali jelöltet támogatni az első fordulóban. A trockista Munkásküzdelem (LO) 560, a rokonideológiát valló Forradalmi Kommunista Liga (LCR) 440 képviselője pályázik szavazatokra.

A jobbközéptől a politikai színskála külső szélei felé eső RPF (Tömörülés Franciaországért) 3 százalékos szavazatarányra, az FN-ből kivált MNR (Nemzeti Republikánus Mozgalom 2 százalékos támogatottságra számíthat.

A közvélemény-kutatók által megkérdezett választók 27 százaléka akar fehér szavazólappal voksolni, illetve távol maradni az urnáktól a három hét múlva esedékes első választási fordulóban.