Vasárnap választanak Franciaországban

A párizsi Bourbon-palotában ülésező francia törvényhozás 577 mandátumáért 33 politikai szervezet 8456 jelöltje indul harcba a vasárnap kezdődő első választási fordulón, 40 millió francia választópolgár voksaiért versenyezve.

Idén választókerületenként átlag 15-en vetélkednek egy mandátumért. A rekordot Párizs tartja, amelynek 21 egyéni választókerületében 463 jelölt áll rajthoz. A képviselői helyek többségének sorsa várhatóan csak a június 16-i második fordulóban dől el.

A pártok nevezési küszöbe alacsony: 50 képviselőjelölt indítása elegendő a részvételhez. A politikai erőfelmérésen szavazatokat kapott szervezetek a parlamenti ciklus öt éve alatt minden egyes voksért 1,66 euró költségvetési támogatásban részesülnek, továbbá képviselőnként évi 45 ezer eurót bocsát rendelkezésükre az államkincstár.

Franciaország és Korzika 555, valamint a köztársaság joghatósága alá tartozó négy-négy tengerentúli terület és megye 22 választókerületének mindegyikéből egy képviselő jut be a nemzetgyűlésbe.

Az 1986-os választási törvény alapján a parlament tagjait egyéni választókerületekben közvetlen, kétfordulós, többségi elv alapján döntő szavazással választják öt évre. Ha a jelöltek egyike az első fordulóban megszerzi a névjegyzékbe vett választópolgárok több mint felének megfelelő számú szavazatot, nincs szükség második fordulóra. Ha az első körben nem avatnak győztest, a két legtöbb szavazatot begyűjtött induló jut tovább, illetve azok a jelöltek, akik a választói listán szerepelők 12,5 százalékát meghaladó támogatást nyertek el.

A második fordulóban már viszonylagos többség is elegendő a mandátum megszerzéséhez. Azonos szavazatszám esetén, az idősebb jelölt kerül be a nemzetgyűlésbe.

A választhatóság alsó határa a betöltött 23. életév. A voksolásban minden 18. évét betöltött francia állampolgár vagy honosított francia részt vehet. Az 59 milliós népességből több mint 40 millió a választásra jogosult, de csak az szavazhat, aki a választást megelőző év december 31-ig feliratkozik a szavazói névjegyzékbe. A francia választási rendszer a bipolarizálás irányában hat, olyan többpárti szisztémát érvényesít, amely a különböző résztvevőket a második forduló előtt szövetségkötésre ösztökéli.

A nemzetgyűlésbe nagy eséllyel csak a két nagy klasszikus politikai tábor, a Jacques Chirac elnököt támogató parlamenti jobboldali pártok választási szövetsége, az Unió az elnöki többségért (UMP) és a Szocialista Párt (PS) vezetésével ringbe szálló hagyományos baloldali pártok, a kommunisták (PCF), a zöldek (Verts) és a radikális baloldal pártja (PRG) jutnak be.

Az idei parlamenti választást a két nagy erőközpontban lezajlott egységesítő törekvések dacára minden korábbinál nagyobb szóródás jellemzi. Soha még ennyi kis formáció, ennyi politikai színárnyalat nem jelentkezett a francia politikai porondon. Két szélsőjobboldali szervezet, Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontja (FN), és a pártütő Bruno Mégret Nemzeti Republikánus Mozgalma (MNR), három trockista szélsőbaloldali párt, a Munkásküzdelem (LO), a Forradalmi Kommunista Liga (LCR), és a Munkspárt (PT), rajtuk kívül nyolc különféle környezetvédő irányzat és tucatnyi más kisebb formáció lép csatasorba. A vadászok képviseletére például két szervezet is igényt tart.