Aki szintén találkozni szeretne Bush-sal

Valószínűleg sok esélyes pályázó lenne – hazánkból is - ha kiírnák a leggyorsabban megszegett választási kampányígéretért járó díjat. Az azonban szinte bizonyos, hogy Gerhard Schröder és az SPD kampánycsapata, a legutóbbi a vörös-zöld koalíciót megmentő húzásával dobogós helyezésre tarthatna igényt.

Az a mostani kampányban kezdettől fogva világos volt, hogy az SPD és a zöldek – tekintetel négy esztendős kormányzásuk katasztrofális gazdasági és társadalmi mérlegére – személyre szabott és negatív kampánnyal kívánják menteni a menthetőt.

Miután nem sikerült az unió kancellárjelöltjére, Edmund Stoiberre a szélsőjobboldali címkét rányomni, új ellenfélre, új ellenségképre volt szükség. Erre a célra megfelelő alanynak látszott George W. Bush és az Egyesült Államok kormányzatának Irakkal szembeni politikája. Egyrészt mert ezzel mozgósítani lehetett a német baloldal hagyományos Amerika-ellenességét, Busht és kormányát, mint tüzelő és csak utána gondolkodó texasi cowboyként beállítva. Schröder üzenete egyértelmű volt, kizárta – még az ENSZ Biztonsági Tanács határozata esetén is – hogy német csapatok vegyenek részt az Irak elleni hadműveletekben. E csúsztatással sokak szemében sikerült a szövetségi gyűlési választásokat a háború és béke ügyéről rendezett népszavazássá stilizálni – ahol a vörös-zöld koalíció állítja meg a hadiösvényre lépett Bush csapatot – s ezzel a pacifisták megrendült bizalmát visszanyerni. A SPD kampány irányítói azzal is tisztában voltak, hogy erre a jól hangzó, rövid, de hamis érvelésre a CDU/CSU csak hosszadalmas, magyarázkodásnak tűnő választ adhat. Ráadásul, mint az ország külpolitikai érdekeiért is felelősséget érző párt e kérdésben nem veheti át ellenfele népszerű álláspontját.
Schröder elérte célját az egykori NSZK-ban mindenütt visszaszoruló – Bajorországban és Baden-Württembergben katasztrofális vereséget szenvedő – SPD-t megmentették a „békére szavazó” korábbi PDS-választók. A CDU/CSU-t 8864 szavazattal megelőző SPD közel 310 000 voksot kapott korábbi PDS-választóktól, akik ezzel az Irak elleni háborút kívánták megakadályozni. Ebben az érzelmekre ható kampányban szakszervezeti funkcionáriusok előtt Herta Däubler-Gmelin igazságügyminiszter úgy vélte, hogy Bush, miként Hitler is a belpolitikai problémák elől menekül külpolitikai kalandokba. Míg Ludwig Stiegler SPD-frakcióvezető Abraszimovhoz, a hetvenes évek Kelet-Berlinben helytartói funkciót ellátó szovjet követhez hasonlította Daniel Coats-t, az Washington berlini képviselőjét.
Alig hirdették ki a választási eredményeket azonnal kiderült, mennyit ér a kancellár pacifizmusa, az amerikai hadikészülődést megállító ígérete. Azonnal megtörténtek az első kármentési kísérletek, a kapcsolatok rendezése érdekében az első gyalog áldozatok. Herta Däubler-Gmelin igazságügyminiszter, aki vasárnap este még cáfolta, hogy a visszavonuláson gondolkodna, másnap már bejelentette nem „kíván” tovább kormányzati feladatokat ellátni. Ugyanígy felsőbb pártutasításra lelépett a színről Ludwig Stiegler is. A varsói NATO-honvédelmi miniszterek találkozóján – a Donald Rumsfeldet kiengesztelendő – Peter Struck bejelentette, hogy Németország Hollandiával közösen átveszi a mintegy 5000 fős afganisztáni békeerők, az ISAF parancsnokságát. E kísérlet ellenére nem jött létre a várt találkozó, az engesztelő váll veregetés, Rumsfeld tartotta magát ahhoz a hétvégén tett kijelentéséhez miszerint nem kíván „ezzel a személlyel” szóba állni. Alacsonyabb szinten, már megezdődtek az első bocsánatkérések is, elsőként a brandenburgi miniszterelnök Matthias Platzeck/SPD/ követte meg a berlini amerikai nagykövetet.
Washington világosan érezteti ellenszenvét az anti-amerikanizmust kampány fegyverré tétele miatt, s azt is a régi-új német kormány tudtára adták, hogy nem örülnek a Schröder-csapat hatalmon maradásának. Jellemző pl. hogy az Egyesült Államok fővárosában harmadrangú diplomaták szabnak feladatokat Berlinnek, s tesznek olyan kijelentéseket, melyek átalában a banán-köztársaságokban lezajlott választások után szokás. Pl. sokat kell még a német kormánynak a kapcsolatok javítása érdekében dolgoznia. Világos jelzés, hogy Bush részéről még a megszokott protokoll gratuláció is elmaradt a vörös-zöld koalíció választási győzelméhez. Az amerikai politikai és gazdasági közvéleményben közben folyik a hálátlan és egyben szemtelen németek sztereotípiájának megerősítése. „Érdekes módon” ismét hírértéke lett azon beszámolóknakmelyek szerint Németország korábban nagy mennyiségben szállított vegyi és biológiai fegyver előállítására alkalmas eszközöket Iraknak.

A kancellár, aki még a kampány utolsó napjaiban is büszkén mesélte, hogy nem tartja szükséges a kozultációkat az Egyesült Államok elnökével, most Tony Blairt kérte fel közvetítésre, s hogy eszközöljön, ki Bushnál egy a kapcsolatok rendezését legalább kifelé demonstráló audienciát. Schröder cinizmusát mi sem jelzi jobban, mint hogy már kampánya idején is ismerte, a kedden nyilvánosságra hozott Blair-dosszié anyagát, a szövetségi hírszerzés szinte pontosan ugyan ezeket az információkat juttatta el a német politikai vezetéshez. A kampány valószínű következménye, hogy azokban a kérdésekben, ahol eddig Berlin Washingtontól eltérő álláspontot foglalt el, véleményét az eddigieknél halkabban és az eredménytelenség biztos tudatában lesz kénytelen előadni. Berlin súlya így olyan kérdésekben, mint a kyotoi megállapodás, vagy a nemzetközi büntetőbíróság ügye minimálissá válik. S ha – elsődlegesen a Bundeswehr alulfinanszírozottsága okán – az esetleges Irak elleni akcióban tevőlegesen nem is kell résztvennie, de máshol, mint pl. Afganisztánban, vagy a Balkánon további részfeladatokat kell Berlinnek átvállalnia. Megfigyelők valószínűsítik, hogy a németek „jóvátételként” az Irak elleni akciót követően a jelentős energiákat felemésztő békefenntartói feladatokat lesznek kénytelenek átvállalni. S ha Berlinnek voltak az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagságára vonatkozó álmai – ezt feltételezik Washingtonban – akkor erről a belátható időn belül le kell, hogy tegyen.

A vörös-zöld koalíció győzelme miatt a német gazdaság a közelgő recesszión túl, pszichológiailag is igen nehéz helyzetben van. Egyrészt mivel a két ország közötti politikai ellentétek minden valószínűség szerint gazdasági vonalon is éreztetik hatásukat. A német termékekkel szemben – miként az pl. a Mercedes amerikai terjeszkedésekor is történt – könnyen képzelhető el bojkott. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemből kiemelkedően részesedő Bajorország miniszterelnöke, már a jövő hét folyamán „tisztázó” célzatú megbeszélésekre utazik Washingtonba.

Schröder populista trükkje – a gazdasági következményekért aggódó Hans-Olaf Henkel a német iparkamara volt elnöke fogalmazott így – bejött. S mint arra a német és az európai történelemben gyakran találunk példát, egy a hatalomhoz mások utolsó csepp véréig ragaszkodó szűk elit bűneiért, a megtagadott és megvetett közösségnek kell majd fizetnie.