Németország a padlón

Nem lehet kétség afelől, hogy a vörös-zöld koalíció folytatja tevékenységét. A hamarosan megkezdődő koalíciós tárgyalások eredményeként a zöldek súlya megnövekedhet az újjá alakuló kormányban. Az új Schröder csapat elsődlegesen a belpolitika felé fordul majd. Külpolitikájában pedig a kampány során megromlott amerikai és francia kapcsolat reparálása látszik majd elsődleges feladatának.

A 79,1 százalékos részvétel mellett lezajlott németországi választási krimi véget ért, 48,5 millióan járultak az urnákhoz, a szociáldemokraták 8864 szavazattal kaptak többet, mint a keresztény uniópártok. Az SPD-re leadott 38,5 százaléknyi voks – tekintettel a német választási rendszer sajátosságára az ún. „áthúzódó” mandátumra – 251 képviselői helyet ér, míg a CDU/CSU 38, 5 százeléka 248-t. (Az „áthúzódó” mandátumról akkor beszélünk, ha egy párt a választó körzetekben, egy tartományon belül több mandátumot szerez, mint az a pártlistára leadott szavazatok alapján megilletné.) Most Hamburg és Türingia egy-egy és Szászország-Anhalt két „áthúzódó” SPD mandátumával szemben a CDU csak egyet szerzett Szászországban.

A sors iróniája, hogy ezek a kormányzást most lehetővé tevő mandátumok ellen az SPD 1994-ben, amikor azok a CDU-nak kedveztek, az alkotmánybírósághoz fordult eltörlésüket követelve. A karlsruhei bírák 1995-ös döntésükkel e mandátumokat annyiban korlátozták, hogy ha az azt elnyerő képviselő lemond, vagy elhalálozik, ezeket nem lehet automatikusan betölteni. (Németországban nincsenek időközi választások, a közvetlen képviselői helyet is az eredetileg győztes párt joga betölteni.)

Az eredményüket 8,6 százelékra javító zöldek 55 mandátumával a 603 fős Szövetségi Gyűlésben a vörös-zöld koalíció 306 képviselője foglal helyet. Berlinről sok mindent elmond, hogy a város Kreuzberg kerületében jutott be a Bundestagba a zöldek első közvetlenül megválasztott képviselője Christian Ströbele, aki mind a Baader-Meinhof terrorcsoport segítője és ügyvédje tett szert országos ismertségre.

Míg az SPD 1998-hoz képest 2,4 százalékkal kapott kevesebb szavazatot az idén – annak ellenére, hogy a nagyvárosokban ingyen szállították a választókat voksolni – a CDU/CSU országos szinten 3,4 százalékkal, míg Bajorországban 11 százalékkal növelte támogatottságát. Az FDP 7,4 százalékos, 47 mandátumot érő eredményével, a párt főtitkára Cornelia Pieper szerint az elérhetőnél 2-3 százalékkal szerepelt rosszabbul az elnökhelyettes Jörgen Möllemann által kirobbantott antiszemitizmus vita miatt. Möllemann levonta a szükséges következtetéseket és a követte a pártelnökség vasárnapi felhívását, hétfőn lemondott a szabad demoraták országos alelnöki tisztéről.

Nem lehet kétség afelől, hogy a vörös-zöld koalíció folytatja tevékenységét. A hamarosan megkezdődő koalíciós tárgyalások eredményeként a zöldek súlya megnövekedhet az újjá alakuló kormányban.

Az új Schröder csapat elsődlegesen a belpolitika felé fordul, de miután az elvtelen pragmatizmus jellemezte őket, ezért cselekedeteik előre megjósolhatatlanok. Az azonban valószínűsíthető, hogy a kormányzat – a megerősödött zöldek kedvenc ideáját követve – keményen fog dolgozni a német nemzet állam felszámolásán és egy multikulturális bevándorló társadalommá alakításán. (Például az évente hatszázeres bevándorlás további növelése és a könnyű drogok legalizálása terén.)

Külpolitikájában a kampány során megromlott amerikai és francia kapcsolat reparálása látszik majd elsődleges feladatának. Ennek kísérletét láthatjuk abban a berlini híresztelésben, miszerint Busht Hitlerrel összehasonlító igazságügyminiszter-asszony Däubler-Gmelin hamarosan távozik. A Berlin-Párizs ellentét komolyan kihathat az EU bővítés kérdésére is, hiszen ennek egyik legfőbb akadálya a mezőgazdasági és finanszírozási kompomisszum elmaradása éppen ebből az ellentétből fakad. Az SPD számára az EU bővítés „fontosságát” jól jelzi, hogy a párt választási programjában, annak határidejeként ezt az évtizedet jelölte meg. Ezzel a választási eredménnyel veszélybe került az a Stoiber és Raffarin között kialkudott kompromisszum is, miszerint Németország kiegészíti a bővítéshez szükséges EU forrásokat, cserébe Párizs 2006-ig hozzájárul a közös mezőgadasági politika reformjához.

A németországi választások legfőbb tanulsága, hogy a látvány, a külcsín, a show-elemek sokkal fontosabbak, mint a pártok programja, vagya jelöltek valós teljesítménye. A német eredmények abszurditását mi sem jellemzi jobban, hogy azokban az keleti és észak-német körzetekben szavaztak tömegesen Stoiber és a CDU/CSU ellen, ahonnan évente százezrek költöznek délre, hogy megélhetést találjanak maguknaka kereszténydemokrata vezetésű tartományokban. Hiszen a két legdélebbi német tartomány, Bajorország és Baden-Württemberg 5,5 százalékos munkanélküliségi adatai messze jobbak a közel 10 százalékos országos átlagnál. Racionális alapon tehát nehezen magyarázható miért utasították el az északi és keleti területek azt a lehetőséget, hogy a bajor modellt kiterjesszék egész Németországra.