Schüssel megrendült, Haider kudarcot vallott

Mint Schüssel utalt rá, a kormányválságot az váltotta ki, hogy az FPÖ egy része képtelen volt eldönteni, hogy kormányozni kíván vagy ellenzékben maradni. A kancellár úgy fogalmazott, hogy a politikában sok minden lehetséges, így ha valaki mindenáron politikai öngyilkosságot kíván elkövetni, azt nem lehet megakadályozni.

Egy láthatóan megrendült osztrák kancellár állt hétfőn délután a kamerák elé, hogy bejelentse, a lehető legelső alkalommal, szeptember 19-én javasolni fogja a Nemzeti Tanács feloszlatását. Miután mind a négy parlamenti párt, a Néppárt (ÖVP), a Szabadságpárt (FPÖ), a szocialisták (SPÖ) és a zöldek támogatják a javaslatot, e lépéssel megnyílik az út az előrehozott választások előtt. A minisztertanács szeptember 24-én dönt a választások időpontjáról, de már most biztosra vehető a november 24-i dátum.

Mint Schüssel fogalmazott, a választásokkal tisztázni kívánta a helyzetet, hiszen az adott körülmények között képtelenség volt szakmai munkát végezni a kormányban. Mint jelezte, az Európai Unió bővítése nem képezheti vita tárgyát, miután az Ausztria nemzeti érdeke. Hiszen már a tagjelöltek felkészülési folyamatából is rendkívül sokat profitált az osztrák gazdaság. A kancellár a sajtótájékoztatón nem volt hajlandó a választásokat követő időszakra koalíciós találgatásokba bocsátkozni, az azonban biztosra vehető, hogy ő lesz az ÖVP kancellárjelöltje. Ugyanakkor a közszolgálati televízió adásában úgy fogalmazott, hogy az FPÖ reformereivel továbbra is el tudja képzelni az együttműködést, de nem a párt „kaotikus erőivel”.

Schüssel Thomas Klestil szövetségi elnöknél tett látogatásakor abban állapodott meg, hogy a jelenlegi nehéz bel- és külpolitikai helyzetben kormány cselekvőképességének megőrzésére van szükség. Ezért a lemondott szabadságpárti kormánytagok, Susanne Riess-Passer alkancellár, Karl-Heinz Grasser pénzügyminiszter, valamint Mathias Reichhold az infrastrukturális ügyek minisztere egyelőre a helyükön maradnak. Így lemondásuk legkorábban az október 20-i FPÖ-kongresszust követően lép érvénybe.

Schüssel csalódottsága érthető, hiszen személyes karrierjét kötötte 2000 elején a néppárti-szabadságpárti koalíció sikeréhez. Ezért biztosra vehető, ha a novemberi választások után nagykoalíció alakul, abban Schüssel már nem vállal szerepet. Ezzel a lépéssel kívánt kitörni a II. világháború utáni osztrák történelmet közel három évtizedig meghatározó nagykoalíció szorításából, mely az utóbbi időben az elkerülhetetlen gazdasági reformok akadályává vált. A fekete-kék koalíció kiállta a nemzetközi tiltakozást, a szakszervezetek álta gerjesztett tüntetéseket, rendezte a III. Birodalom idején kényszermunkára hurcoltak kárpótlását, jóvátételről állapodott meg az úgynevezett árjásításkor kisajátított vagyonok ügyében, s nyugdíjkiegésztést fizet a fogságba hurcolt osztrákoknak.

A konjunkturális nehézségek ellenére sikerült csökkenteni az államháztartás hiányát, megreformálni a nyugdíjrendszert s növelni a gyermekes családok támogatását. Mint a kancellár utalt rá, a kormányválságot az váltotta ki, hogy az FPÖ egy része képtelen volt eldönteni, hogy kormányozni kíván vagy ellenzékben maradni, mert mindkettőt egyszerre nem teheti. Schüssel úgy fogalmazott, hogy a politikában sok minden lehetséges, így ha valaki mindenáron politikai öngyilkosságot kíván elkövetni, azt nem lehet megakadályozni.

Az FPÖ megosztott a kormányválság értékelésében. Különösen Felső-Ausztriából, Salzburgból, Tirolból és Vorarlbergből hallatszanak kritikus hangok a Riess-Passer nevével fémjelzett realista szárny megbuktatása kapcsán. Több alapszervezet, így például a braunaui is bejelentette, hogy tiltakozásul feloszlatja önmagát. E párton belüli kritikusok úgy vélik, hogy Haider és a köré gyűlt „fundamentalisták” újabb és újabb igényeikkel ellehetetlenítették a kormányt. A közszolgálati televízióban Haider kénytelen volt elismerni, a koalíciós válság személyes kudarcát jelenti, hiszen az ő engedélye nélkül nem terjesztették volna elő az úgynevezett knittelfeldi követeléseket. Ráadásul a pártértekezlet előtt a karintia miniszterelnök találkozott a pártelnök asszonnyal, akivel megállapodott egy kompromisszumos javaslatban, melyet azonban „elfelejtett” a helyszínen előterjeszteni. Haider kitért a válasz elől, hogy a rendkívüli kongresszuson jelölteti-e magát újra a pártelnöki posztra.

Az osztrák közvélemény-kutatók egyelőre bizonytalanok abban, hogy milyen összetételű lesz november 24-e után a Nemzeti Tanács. A legvalószínűtlenebbnek a SPÖ-zöld koalíció tűnik, hiszen a zöldek a 7,4 százalékos 1999-es eredményük körül fognak teljesíteni, míg a szocialistáknak a voksok mintegy 35 százalékára van esélyük. A jobbközép néppárt az 1999-es eredményénél, mintegy 4-5 százalékkal több voksra, a szavazatok 31-32 százalékára számíthat.

A választások szempontjából döntő lehet, hogy milyen eredményt tud felmutatni az FPÖ. Abban a legfontosabb közvélemény-kutató intézetek egyetértenek, hogy a Szabadság Párt az 1999-es majd 27 százalékos eredményét képtelen lesz megismételni, valószínűleg 6 százalékos veszteséget lesz kénytelen elkönyvelni. Pusztán a választási matematika alapján tehát nem tűnik lehetetlennek, hogy a mindenki által rossznak tartott nagykoalíció helyett ismét fekete-kék kormány irányítsa Ausztriát. Hogy az FPÖ ismét koalícióképessé tudja tenni magát vagy megmarad a fundamentális ellenzéki szerepben, erről fog fog dönteni a Szabadság Párt októberi rendkívüli kongresszusa.